Tegnap mentem utoljára angolra. Sajnálom, hogy vége, mert nagyon jó társaság jött össze- a négyes keménymag-, a tanárnő imádnivaló volt, és a hangulatra se lehetett panaszkodni. Régóta tervbe volt véve egy közös sörözés, amire végül tegnap sor is került a Szimpla Kertben. A hangulat remek volt- fetrengtem egy fél kádban-, aztán inkább kiültünk a Kert részébe, és ott folytattuk az ivászatot. Az biztos, hogy Vilinek és nekem lecsusszant két pálinka ("A jó magyar pálinkának nincsen párja, nincsen párja..."), meg egy kis sör. Na jó, sok sör. A második pálinka előtt mondjuk szóltam Vilinek, hogy de akkor hazakísér, vagy valami, mert problémák lesznek. Válasz: "Hát hogy a veréb f*szába ne!" Ezen kb. 10 percig szakadtam a röhögéstől :D Egy biztos, a küszöb nagyon nagyon nagyon alattomos dolog.
Beszélgettünk egy csomó dologról, megegyeztünk abban, hogy lesz majd egy überjó kertiparty Zuzkánál, amit már nagyon nagyon várok.

Tíz körül indultunk el a Szimplából, gyalog. Én hajnal negyed háromra értem haza. Anyu meg is jegyezte, hogy hosszú volt az út. Mondtam neki, hogy oké, de sétáltunk. Anyum rámnézett, végig mért, majd közölte, hogy "Ilyen állapotban már érthető, hogy miért tartott ennyi ideig az út." Nos igen, ez is közrejátszott a dologban, hogy már problémáim voltak az egyenes járással xD No meg az is, hogy leültünk beszélgetni a Stefánián -ahol összespanoltunk Gergővel, aki Nine Inch Nails koncertről jött, és igazán elemében volt-, a Rónánál is üldögéltünk, és az Egressynél is. Annyi mindenről beszélgettünk-szerintem abszolút kötetlenül-, és annyira jó volt. Bár, utólag visszagondolva, volt egy- két szemét kérdésem. De nagyon jó volt.

Kérdezték, hogy most mi lesz? Mármint a továbbtanulásommal. Be fogom adni a pótfelvételit. Ha nem sikerül, akkor keresztfélév. Közben pedig elmennék valahova dolgozni, vagy nyelvet tanulni, nem tudom.
Loris, köszönöm szépen a bátorítást! : ) Az önsajnáltatás a csütörtökömre, és a péntek reggelemre volt jellemző, aztán az angolosok helyretettek, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Bátorítottak, hogy nekem a felsőoktatásban a helyem, Vili pedig azt mondta, hogy megérti, hogy most mekkorát csalódtam, de az az ember vagyok, akinek fel kell állnia, és nem belesüppedni ebbe az egészbe, és egy érettségivel titkárnősködni egy irodában. Szóval, most keresem a legmegfelelőbb megoldást. Pontosabban keressük. Lehet, hogy turizmusra megyek : ) Ki tudja mit hoz majd a jövő?! Szóval jelentem, akkorát estem, mint 4 éves óvódás a mérleghintáról, de okosügyeskislányként felálltam, és mosolygok, és kacagok, mert vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is az életben.

Ezt le kell írnom, hogy kedves Vilmos megtalálja a blogomat: "Felcsatoltam a szopóálarcot" :D ; )

Miniszterelnök szeretnék lenni. Átvariálnám én az oktatást... Mondjuk egy hónap múlva puccsot szerveznének ellenem. De az az egy hónap Kánaán lenne ; )