Gondolatok a szobából

Hiányzik egy kicsit. 

A blog elköltözött.

Költözöm. Mármint a blog költözik.  Az új blog valószínűleg meghívós lesz, így aki szeretne továbbra is olvasni, az írjon egy kommentet, és értesítem majd a részletekről.

Na ez az, ami soha nem fog megtörténni. Pláne azért, mert egy hónapon belül kétszer buktam meg ebből a kib*szott kreszből. Legközelebb elütöm virtuálisan a rendőrt, cserkészbecsszó. A franc fizet ki még egyszer egy rakat pénzt arra, hogy megbukjak. 

Annyira ügyes voltam, hogy kétszer rendeltem meg ugyanazt a könyvet. 

Lehet, hogy ma szerda van, de ma hétfő van.  Nem szeretnék róla beszélni. Másfél órát töltöttem kb. emberek között, az pont másfél órával volt több, mint amennyit kellett volna. 

Az utóbbi hónapok egyik legnagyobbja: szerdai tea McValakivel <3

Szóval az úgy volt, hogy én a csütörtök estét/éjszakát/hajnalt nemes egyszerűséggel végigsírtam. És nem a nevetéstől. Nem tudom mi történt, egyszerűen csak túl sok volt a szutyok erre a hétre, a hülyeségek, az agyatlan "kompromisszumos" megoldások, az "azért, mert én azt…

Megnyugtattak tegnap a srácok, hogy nem fog megrázni az áram.  Közben azért halálra röhögték magukat, és roppantul élvezték a helyzetet, hogy megnézhették hol élek.  Már alig várják, hogy visszajöjjenek.

Az ember lánya egy fárasztó munkanap után tényleg csak arra vár, hogy otthon egy csöpögő bojler fogadja. Most várjuk a vízvezeték szerelőt. 

Két lehetőség van. 1) ha hozzám szól valaki, elkezdek sírni. 2) ha hozzám szól valaki, tarkón baszom vágom egy nagy büdös ponttyal, amit utána a szájába tömök, hogy ne tudjon beszélni. Ennyit arról, hogy barátságos lány vagyok. 

Sajnálom, hogy uncsi lány lettem. 

Kacagok, na, kacagok. Szegény Zacher Gáborné.

Fotókiállítást szeretnék szervezni.

Gondolkodom én ezen a Metro Photo Challengen. 

Ave Pozsgay Benedek

Teljesen, totálisan és feltétel nélkül szerelmes vagyok az antikvarium.hu-ba.  Újra olvasok.  Sokat, és állandóan.  Klasszikusokat szeretnék, és meleg teát csípős ősszel a Dunánál.

A reggelem úgy indult, hogy felriadtam Békásmegyeren egy barátnőmnél, hogy a viharba, már túl sokat aludtam, menni kell dolgozni! Aztán eszembe jutott, hogy három hete ez az első hétvége, amikor nem kell bemennem az irodába. Megnyugodtam. Szandra főzött nekem bio-zöld nescafét,…

.

"Neked nem szépeket mondok, hanem igazakat."

Én nem tudom mi van ma velem. Délelőtt túlbuzgott bennem a tettvágy- csak A. ordítása kérése miatt nem kezdtem el irodafocit játszani a gurulós székkel és a gimnasztikalabdával az irodában. Aztán valahogy "lecsitultam", és nemes egyszerűséggel elkezdtem unatkozni, meg…

No. Ma elolvastam a hivatalos fordítását annak a mesének, amivel tegnap ugye megküzdöttem szótár nélkül. Egy-két dolog megegyezik a fordításommal. A kötőszavak például stimmelnek. Én is csak olyan romkocsma homályban üldögélő semmirekellő bölcsész vagyok. Fújj.