Azt mondják, azért nem szabad nálunk butább emberrel vitatkozni, mert a vita alatt lehúz a szintjére, aztán meg legyőz a rutinjával. Hát, ma majdnem ez történt ma kommunikáció órán. JéZséBé csak beszélt, és beszélt, és beszélt, és annyira felhúzott, hogy először gondoltam kimegyek a teremből, de nem akartam az imádnivaló komm. tanár lelkébe mászni; a másik gondolatom pedig az volt, hogy most odamegyek, és megütöm. Tomiszívem is azon volt, hogy most megcsapja. Aztán mégsem.

Történt ugyanis, hogy ma kellett előadnunk a cigányságról szóló előadásunkat. Én az előadásomban főleg a cigányság kommunikációjára próbáltam hangsúlyt fektetni, aztán az oktatásukra, no meg a szexualitásra (pl. menstruációval kapcsolatos babonák). Még büszke is voltam magamra, mert elég sokat küzdöttem vele, rengeteget olvastam, jegyzeteltem... Erre rám kb. annyira kerül sor, hogy a mondanivalóm beveztőjét el tudtam mondani... Na de miért?!

Hát persze, hogy JéZséBé miatt. Az előadás tulajdonképpen nem volt más, csak egy jó 20 perces fröcsögés arról, hogy a magyarok szemetek, amiért utálják a cigányokat, és a cigányok nem tehetnek semmiről. Mert igenis van rendes, dolgozó cigány, de nincs rendes, dolgozó gárdista.  És a Fókusz c. műsor bizonyos adásai is cigányellenesek voltak. És Gönczi Gábor Gárda egyenruhában vezette a Fókuszt. Na azt hiszem ezen a ponton kerekedett el mindenkinek a szeme, hogy WTF, amikor is kiderült, hogy a műsorvezetőn fekete nadrág, fehér ing, és fekete mellény volt. Én ma a piros kendőmmel lettem Gárdista. 

JéZséBé kifejtette azt is, hogy az olaszliszkai lincselők túl sok évet kaptak. És miért ítélték el azokat is, akik "csak" nézték az esetet?! Azt hiszem az én gyomrom ezen a ponton bucskázott egy hatalmasat, és még az is jobb lett volna, ha egyszerűen lehányom JéZséBét, mert így csak magamban mérgelődök. Akkor legalább kijött volna belőlem mindent. Őszintén szólva én még azt is kevésnek találom, amit kaptak. És különben is, egy ember élete mióta mérhető években? És mégis mit gondolnak, milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, akinek a szeme előtt verték halálra az apját? És miért nem kérdezte meg senki a kedves szülőket, hogy mit keresett felügyelet nélkül a gyerek az utcán? Hol voltak a szülők? Vagy akkor hol voltak a rokonok? Hol voltak a szomszédok? És egy szülő miért nem azt nézi meg először, hogy mi baja lett a gyerekének? Miért esik neki egyből a sofőrnek? 

Az előadás nem állt másból, csak fröcsögésből. Nem szeretem én az ilyet. Egyik oldalról sem. Az ész érveket szeretem. Azt szeretem, amikor kész tények elé vagyok állítva, amikor gondolkodnom kell a válaszon. Szeretek vitázni, mert általában jól érvelek. 
És gyűlölöm, ha feladják a vitát, és hátat fordítanak nekem. És ő ma pont ezt tette, heves "hagyjuk" felkiáltások közepette. Ne hagyjuk. Beszéljünk róla.

Ha felvetsz egy problémát, akkor javasolj rá megoldást. Egyszerű. Vagy hozz példát arra, hogy más országokban ezt hogyan oldják meg. 

Egyszerű, mint az egyszeregy. Csak ne fröcsögj, mert magadat minősíted. Védd őket érvekkel, és csak a végén adj hangot a saját véleményednek. 

"Hazámat védem, és fegyverem, nincs más, csak egy szélrojtozta zászló..."