Ma a 4/6-os villamoson rájöttem, hogy Füst Milán sokkal jobb, mint Örkény, mert ameddig Füst Milánnál minden nyelvi szinte játszódik (a konfliktusok nyelvi játszmákban bontakoznak ki), addig Örkénynél minden tettekben nyilvánul meg. Én pedig jobban szeretem a szavakat. 

Ma a 173-as buszon rájöttem, hogy olyan férfit szeretnék, aki nem cseszeget. Amikor olvasni szeretnék, akkor hagy olvasni. (Nem bökdös, nem simogat, maximum néz.) Amikor csak úgy fel szeretnék szállni a buszra, és buszozni, akkor nem bámul úgy, mint borjú az újkapura, hogy "Na de miért?". 
Nem, nem szeretnék papucs pasit. De nem ártana, ha tolerálná a hülyeségeim minimum 50%-át. Szerintem ilyen pasi egyébként nem létezik. Mármint olyan, aki tartósan el bírná viselni a kis hülyeségeimet, no meg a nagy hülyeségeimet. De azért jó ilyen dolgokra rájönni a 173-as buszon. 

Ma egy cukrászádban rájöttem arra, hogy minek nekünk Jim Davis, ha van egy remek Oktatásu Hivatalunk?! Majdnem megöleltem ma az ügyintéző nénit, amikor kiderült, hogy nem kell kifizetni 17.000 Forintot az érettségire. Már csak egy angol tanárra van szükségem.

Angol tanárok jelentkezését várom! De tényleg.