Az az igazság, hogy nem látom már értelmét ennek a blogolásnak. Meg a cupofcake.blog.hu-nak. Amikor jó pár évvel ezelőtt blogolni kezdtem, nem akartam magamról írni, nem akartam az interneten "teregetni a szennyest". Aztán történt valami, pontosabban valaki, aki miatt átszakadt ez a gát, és hónapokig, mit hónapokig, évekig könnyeztem/nyálaztam ide mindent. Pontosabban majdnem mindent. Mert tudtam, hogy X olvassa, Y olvassa, W olvassa, és jajj, ezt inkább mégsem írom le, mert nem akarom megbántani, vagy csak szimplán nem szeretném, hogy olvasson róla. Bár érdekes, egy blogot író ember mit csodálkozik ezen? A prosti sem csodálkozik azon, ha megkérdezik, akkor mennyi is lesz pontosan...?

De én csodálkozom, már megint. Vagy még mindig. Vagy már magam sem tudom. A lényeg az, hogy nem tudom mi a lényeg. Tisztában vagyok azzal, hogy a blog nélkül nem ismerhettem volna meg McValakit, akit nagyon nagyon nagyon szeretek, és ezt nem tudom elégszer elmondani neki. Sokat jelent nekem.
Aztán itt van Chanti, aki tiszteletbeli Ági lett, és itt van Tilos, aki nem is Tilos annyira. 

És végül, de nem utolsó sorban, van még egy nyomós érv. Egy számomra már nem tudom, hogy milyen ember (kedves? barát? ismerős? kedves ismerős?) rábukkant egy másik kis mütyürömre, és azt hiszem nem kell neki sok, hogy ezt a blogot is megtalálja... És most nem vagyok abban biztos, hogy neki el kéne olvasni azokat a dolgokat, amiket én ide írtam. Róla. Róla is. Bár, lehet, hogy az lenne a legjobb. Elolvasna mindent, és azt kezdene vele, amit akarna. Csak nekem ne fájjon, légyszi! Mert néha a viselkedésével péppé ver, mint egy dobverőt...

Azt hiszem kell pár nap szünet. Esetleg pár hét. Nem kizárt, hogy néha-néha lesznek instant bejegyzések. Semmi nem kizárt, mégis csak egy dologban vagyok biztos.

A Sors/Karma/Élet egy ribanc.