Szeretem Budapestet. Ragaszkodom Budapesthez. Valami rettentő erős érzelmi kötődés van köztünk. Megmagyarázhatatlan.
Szeretem Budapestet. Szeretek itt élni, és nem tudnám elképzelni Magyarországon belül máshol az életemet. Csak Pesten. Egy régi bérházban, ahol iszonyatosan magas a belmagasság, ahova alig lehet függönyt kapni, ahol klasszikus gang van, ahol a falak téglából vannak.
Szeretnivalóan fehér falakat képzelek, és hatalmas könyvespolcokat rengeteg könyvvel, vetetlen ágyat indokolatlanul sok párnával, gyönyörű karamella színű spániel kölyköt, illatos fürdőszobát hatalmas káddal és habfürdővel, régi fa bútorokat, és fésülködőasztalt, meg gardróbot, és fotókat a falra.
Élvezném a tisztaságot a mocsokban, élvezném, hogy a kedvenc helyeim csak pár perc sétára vannak tőlem, élvezném, hogy a Margit hídon villamosozva ha kinyújtanám a kezemet, talán megérinthetném a Parlament kupoláját; élvezném, ahogyan egy koszos mellékutcában rábukkannék a kedvenc csokis-konyakos tortámra; élveznék minden fehér mosolyt amit a szürke utcán találok.
Szeretem Budapestet. Ragaszkodom Budapesthez, valami rettentő erős érzelmi kötődés van közöttünk. Ez tényleg szerelem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.