Délután már írtam ide valamit, ami nem szólt semmiről. Pontosabban arról szólt, hogy az új osztályommál már mennyire jó közösség vagyunk, és holnap is megyünk csapatépítő iszogatásra, és a múltkori is mennyire jó volt, leszámítva egy kb. fél órás intermezzót. De hát hol nincsenek rossz pillanatok?
Aztán írtam arról is, hogy még mindig fáj a kezem, és ezért még mindig viselnem kell a kézmerevítőt, ami már nagyon a szívemhez nőtt. Nincs szexuálisabb egy kabát alól kivillanó kézmerevítőnél. Már hiányzik az írás. Nagyon szeretek kézzel írni, de most ugye nem tudok a mancsom miatt.
Írtam még arról is, hogy jó lenne találni egy olyan angoltanárt, aki nem csillagászati árakon tartja a magánórákat. (60 perc= 4500 Forint. Az azért kicsit sok, attól függetlenül, hogy én is tisztában vagyok azzal, hogy az idő pénz.)
Írtam arról is, hogy magamhoz képest milyen szorgalmasan készülök egy kommunikáció kiselőadásra, ami a cigányok kommunikációjával foglalkozik. Biztos ami biztos, olvastam egy- két érdekességet a témában. (Egyébként, ha engem valaki nem fog tarkón csapni, akkor soha senki.)

Nem írtam arról, hogy anyu két napja azon rágódik, hogy én hol töltöm a szilvesztert. Érdekes, nekem még meg sem fordult a fejemben, hogy mindjárt szilveszter, és azért nem ártana eltervezni, hogy mégis kivel, és hol. Az elmúlt két évben az újév mindig a Filterben talált rám KJ társaságában. Ha jobban belegondolok, én az utóbbi négy évben mindig KJ-vel szilvesztereztem, remélem ez idén is így lesz ; ) Bár vele erről még nem beszéltem.
Szegény, csütörtökön hívott, hogy menjünk Filterbe filterezni, de nekem másnapra le kellett adnom egy szép hosszú üzleti tervet a képzeletbeli vállalkozásunkhoz, és nem tudtam elmenni. Sajnálom :/

Én igazából azon rágódom, hogy mindjárt itt a 20. születésnapom, amit nagyon nem várok. Az első kettessel kezdődő. Már a 19. sem volt egyszerű, de ez a 20. kicsit frusztrál. Néha elgondolkozom azon, hogy mit értem el eddig aztán rájövök, hogy azon kívül, hogy van egy érettségim (amiért valljuk be őszintén nem küzdöttem túl sokat) és ennyi. Van olyan volt osztálytársam, aki már férjhez ment. Van olyan jelenlegi osztálytársam, aki már menyasszony. És persze, alapból mosolygok rajta, mert én személy szerint hülyeségnek tartom, hogyha valaki ilyen korán leköti magát, de rosszabb napjaimon azért rájövök, hogy nekik legalább van kit baszogatniuk :D
Szóval ilyen, és ehhez hasonló gondolataim vannak mostanában. Meg még egy kettő. De azokról ne mszeretnék beszélni.

Most megyek, és kilakkozom a körmömet. Az legalább tűrhetően megy.

Ui.: és szokás szerint próbálom magam bekavarni, miközben azt hajtogatom, hogy "Nem akarok senkihez sem kötődni, mert megint fájni fog." Jó arc vagyok.