A barátság a legjobb dolog a földön az anyai szeretet mellett.

Az emberek túl sokat gondolkodnak azon, hogy milyen egy jó barát. És mitől barát a barát. Mi az, amit egy barátság még elvisel? Meg hasonló nyalánkságok.

Az első ember, akinek csütörtökön írtam, KJ volt. KJ-vel annyi mindent éltünk meg egymás mellett. Tényleg jóban rosszban, bárhol, bármikor.

Nála voltam csütörtök éjszaka. És jó volt. Mert bár belül kurvára kibaszottul elegem volt ebből a világból, meg ebből a rohadt rendszerből amelyben élek, ott voltam KJ-vel, és jobb lett. Legalábbis arra az éjszakára...

Aztán hazajöttem, és végigbőgtem a napot, este pedig másfél liter vizet kellett rámönteni a szoba közepén, hogy legalább levegőt vegyek, és magamhoz térjek. (Nem sikerült)

Köszönöm oktatási rendszer!

Mázlista vagyok, hogy ilyen anyám van.

És mázlista vagyok azért is, mert KJ-vel barátok vagyunk.