HellósziaÁgivagyok!

A "Lustaság fél egészség" mondás ma délelőtt egészen új értelmet nyert szerencsétlen kis életemben. 
Történt ugyanis, hogy félálomban át akartam fordulni a másik oldalamra, hogy még alszom egy jó órát, utána pedig befejezem a szakdolgozatot, és nekikezdek a másiknak. Szóval éppen ezen gondolkodtam, fordulat közben, amikor is a nyakam akkorát roppant, hogy azt hittem összedől a ház. A roppanás után a fájdalomra sem kellett sokat várni, pár másodperc múlva olyan fájdalom hasított a nyakamba, a vállamba, és a kezembe, hogy azt hittem itt a vég.

A kis kalandom után kifotoszintetizáltam magam a nappaliba, ahol Zé megpróbálta helyremasszírozni a nyakamat - sikertelenül. Aztán hazajött édesanyám, aki csak annyit látott belőlem, hogy jobbra döntöm a fejemet, és nem tudom mozgatni. Elmeséltem neki, hogy mi történt, ő pedig rögtön orvosért és sáncgallérért kiáltott. Felöltöztem (Szenvedés volt. HA rajtam múlik, beszambázok pizsiben az ismerős cuki Dokihoz, de végül felöltöztem, és már sminkeltem is!) Szóval felöltöztem, kocsiba pattantunk, közben anyu jól "kiosztott", hogy olyan vagyok, mint egy ovis, és velem mindig történik valami, és mindig szombaton! Mert én mindig szombaton lázasodtam be, Karácsonykor törtem ki a fogamat, mindig szombaton hánytam, és sosem hétköznap. 

Ebben a szupi hangulatban érkeztünk meg a kórházba. Ott intéztek nekem egy két irányú nyaki gerinc röntgent, egy görcsoldót, meg egy fájdalomcsillapítót. Mindenki nagyon sajnált, és mindenki nagyon meg akart ismerni... Nem hitték el, hogy édesanyámnak már ekkora lánya van :] Kis cukik voltak, ahogyan ott pátyolgattak minket - ugyanis édesanyám nincs hangja. Szép pár vagyunk, a mozgáskorlátozott, meg a néma. 

A rtg. szerencsére nem mutatott semmi olyat, amitől komolyan meg kellett volna ijednünk. Jött a Doki, megvizsgált, közben vicceskedett, és tett valami kétértelmű megjegyzést az első alkalomról - kérdezte, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen történt? Mondtam, hogy igen. Erre valami olyat válaszolt, hogy "Nagyon örülök neki, hogy része lehetek az első alkalomnak. Az első alkalom nagyon fontos." Aztán elkezdte masszírozni a nyakamat és a vállamat, én pedig attól rettegtem magamban, hogy lesírom a sminkemet, mert rohadtul fájt, ahogyan ott tapizta a nyakamat. Próbálta szegény helyrehozni azt, amit én elbaltáztam... Még nagyon fifikásan utalt a családi állapotomra (megnyugtattam[?], hogy nincs senkim), a lelkemre kötötte, hogy ameddig fáj a nyakam, addig nem szexelek (hát ez lett volna az utolsó, ami eszembe jut, de tényleg), és ha zsibbad a kezem, akkor felhívom őt. Azt mondta, vegyek be csillapítót, pihenjek, feküdjek a hátamon, aludjak, és óvatosan próbáljam mozgatni a nyakamat. 

Aztán odasúgta anyámnak, hogy "Csodaszép ez a lány!", és eljöttünk. Vicces, mert szerintem nagyon szutyok állapotban voltam (mocskos haj, összefogva egy balerina kontyszerűbe, gyorsan kihúzott szem, meg valami ruha, ami felül volt), ő meg szépnek látott. Biztos nem volt rajta a szemüveg, vagy valami.

Szóval most az a helyzet, hogy nem mozog a nyakam, és ülni se tudok sokáig, mert akkor tartani kell a fejemet, és feszül az egész mindenem. Hogy lesz ebből holnap estére még egy szakdolgozat? Na az a rejtély!

HellósziaÁgivagyok!