Az úgy volt, hogy éppen ültem itthon a tumblr lecke előtt, a hajam felgumizva a fejem tetejére mint Enikőnek a Flinstones családból, amikor kopogott valaki. 

A szomszéd volt az (aki kicsit megütközött a frizurámon és az elkent sminkemen), hogy tudom-e, hogy betörtek a pincébe. Na már most, rólam azt azért tudni kell, hogy annyit járok a pince felé, mint etióp kisgyerek svédasztalos fogadásra, így miközben kibontottam a hajamat mondtam neki, hogy arról speciel nem tudtam. Majd heves ezt bassza meg a jó élet lecammogtam vele a pincébe. 

A vas pinceajtón nem látszott semmi külsérelmi nyom (ja, nézem a Helyszínelőket), viszont a belső ajtóról le volt törve a lakat (megrongálták a kengyelt[?]), a pincében lévő dobozok pedig össze-vissza voltak dobálva, néhányat ki is nyitottak (pont azokat, amikben kisebb dobozok voltak). Mit volt mit tenni, a szomszéd kihívta a rendőrséget, én felhívtam a szülőket, és vártunk.

És vártunk.

És vártunk.

És még mindig vártunk.

Ekkor én is felhívtam a rendőrséget miközben az idegkönnyeimet nyeltem, hogy akkor most WTF, mert banyek, valaki bejött egy olyan házba, ahol kulccsal zárjuk a kaput; valaki bejött egy olyan házba, ahol a banyák másodpercre pontosan tudják, hogy mikor jövök-megyek; egy olyan házba, ahol a kontyos rádió jobban működik, mint az NBH. Na mindegy, mire kiértek a járőrök, addigra én már háromszor agyfaszt kaptam a közösképviselőn, aki 1) nem vette fel a telefont. (A háromból egyet sem!) 2) amikor láttam az ablakból, és roppant nőiesen üvöltöttem neki, hogy el ne merjen menni, akkor úgy tett, mint aki nem hallja 3) amikor végre elkapta a frakkját, akkor csak annyit kérdezett, hogy ki tört be? Na, ezen a ponton majdnem kicsúszott egy "Ki a fasznak néz maga engem, Grissomnak a CSI-ból?!" de aztán végül a kulturált "Nem tudom" mellett döntöttem.

Megérkeztek a járőrök (azt a szép mosolyú rendőrbácsis mindenit!), adatfelvétel, mi tűnt el, mekkora érték, stb. Aztán meg kellett várni a technikus kollégákat, akik rögzítették a nyomokat. (Elvitték a lakatot, meg az egyik doboz tetejét), közben levakuztak mindent (vakuztak!!!), meg kérdezgettek.

Negyed egyre elkészült a jegyzőkönyv, három munkanapon belül mehetek a jegyzőkönyvért, utána pedig a biztosítóba. 

Annyira nem gondoltam volna, hogy ilyen velem is megtörténhet. És mégis olyan könnyen megtörtént.

Úgy szeretnék egyszer egy eseménytelen hetet!