Na, ide sem írtam kb. három napja. Jellemző, ha Nővérem nem szól rám, hogy megy blogot írni, ellustulok. Na jó, igazából azért nem írtam, mert tanultam- legalábbis próbáltam. Sikertelenül. (Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy irodalmunkban jó néhány embert kellett volna tarkón vágni. Péklapáttal. A miértet inkább nem fejtem ki.)

Hopeless kérdezte, hogy mi van a Mc-kel. Hát, igazából az van, hogy nincs semmi. McCsábítóval még mindig nem beszélünk. Még maradt annyi a méltóságomból (vele szemben legalábbis) hogy ne én írjak rá, amikor Ő volt a hülye. Egyébként gyanítom, hogyha elül majd az új nő okozta varázs, vagy netalántán szakítanak, megint fog írni. Egyenlőre nem aggódom ezen.

McKábítóval sincs semmi. Tegnap két tétel, és két sírógörcs között gondoltam írok neki egy mailt, Nővéremnek pedig egy SMS-t. Írtam nekik. McKábító el van tűnve, bár még csak egy hete. Ez nem is olyan sok. Sőőt, szinte fel sem tűnik. Tegnap tanultam "...jőni fog, ha jőni kell..." Meg különben is. Május vége, június eleje. A türelem pedig rózsát terem.

A furcsa az, hogy megint megismertem valakit :D Azt hiszem Ő lesz McBarátkozó. Aranyos, kedves, és detto McKábító. Szerintem kinézetre (Nővérkém?) is, de a felfogásuk is hasonló... Szóval, itt van McBarátkozó, akibe nagyon nem kéne belezúgni :D De jó vele beszélgetni, és Ő is olyan elvetemült nyilas, mint én. De no para.

A para csütörtökön volt. Nem is kicsi. Gondoltam, leülök tanulni. Az alattunk lakó úgy bömböltette azt a szar disco zenét, hogy PATTOGOTT A KÖNYVEM AZ ASZTALON!!! Alapból ne mvoltam valami jó kedvemben... Bakancs fel, szomszédhoz le. Szülők már csak a nyomomat látták. Először csak a csengőjére tenyereltem rá, de mivel nem jött válasz, elkezdtem rúgdosni az ajtót. Jellemző, hogy a 156,5 centimmel kurva nagy a pofám... Aztán jött családunk férfi tagja, hogy nem kéne rátörni a szomszédra az ajtót. Mondanom sem kell, hogy nem hatott meg. Fél kezem a csengőn, közben rúgom az ajtót, szomszéd sehol. Egyszercsak, amikor már szó szerint húztak el az ajtótól, jön a szomszéd, hogy mit rúgdosom az ajtaját, mi a baj? Úgy leüvöltöttem :$ Jó, hát nem vagyok rá büszke, de ha nincs otthon, minek üvölt a zene? Aztán mondta, hogy bitos nem dugtam az éjszaka... hát azt hittem lelököm a lépcsőn... Lényeg a lényeg, a szomszéd még él. Azóta kuss van. Szerencséjére. Lehet én vagyok túl érzékeny, és túl agresszív?

Mindjárt kisérettségi. Kicsit elegem van a tételekből. Kicsit nagyon. Amilyen szerencsés vagyok, úgyis azt húzom, amit nem tudok. Mint angolból. Amikor kihúztam az egyetlen olyan tételt, amit nem tudtam. Londont. De ötöst kaptam. Egy a lényeg: nem szabad Jókait húznom, mert belőle semmit nem tudok. A többiből kidumálom magam. Azt hiszem boszorkánykodnom kéne egy kicsit... Vagy nem...? Bízzam a véletlenre? "A penge élén tudni kell járni, erről szól a játék..."