Hallottam már ezt a mondást sokszor, mégis csak egy évvel ezelőtt nyert értelmet... Amikor McKábító eltörte a lábát, akkor mondta drága Nővérkém, hogy ezt mondta... Aztán Nővérem is ezt mondta nekem a német írásbeli kisérettségi előtt. Én pedig úgy döntöttem, hogy ez lesz a mai napom jelmondata.

 Haladjunk szépen sorban.

Matek kisérettségi. Péklapátos. Az első 45 perces része nem volt para, szerintem egész tűrhetően sikerült. Koppkoppkopp. A második, 135 perces rész már mókásabb volt. A- B rész. A B részből csak két feladatot kellett megcsinálni. Jellemző, hogy egyiket sem tudtam megcsinálni xD Ez van. Legalább a dátumot felírtam :D Az A része nem volt problémás, sikerült megcsinálnom az összes feladatot. Remélem, hogy görbül. A matek sosem volt erősségem. HOgy lesz nekem matek érettségim, az rejtély...

A tegnap estém... Hajnal negyed egyig beszélgettünk McBarátkozóval. Leírhatatlan. Csak azt tudom, hogy mosolyogva ébredtem- rég keltem fel vigyorogva. Olyanokról beszélgettünk, amiken mások csak nevettek volna. De nekünk jó volt. Megbeszéltük, hogy isszuk a kávét, melyik a kedvenc mesénk, melyik lekvár a kedvencünk... Gyerekes, ugye?
Olyan jelentéktelen apróságok, amik felett nap mint átsiklunk, mégis, én fontosnak tartom, hogy ki hogy szereti a tojást, és melyik a kedvenc lekvárja
A 'probléma' az, hogy lényegében olyan dolgokat krédeztem tőle, amiket McKábítóról szeretnék tudni. A két srác teljesen összekeveredett bennem. És ez így nem jó. Legalábbis nem lesz jó, és célravezető...

Egy dolgot megfogadtam: ha McKábító legközelebb ír, én felteszem neki az összes hülye kérdésemet :$ Megkérdezem, hogy hogy szereti a tojást. És mi a kedvenc lekvárja? És a kedvenc meséje? És hogy hívják a legjobb barátját? És mi az, ami mindig nála van? Gyerekes vagyok? Valaki mondja már, hogy mi van velem...? Mit történik? És mi lesz? Mit csináljak?

Süt a nap. Látszik az ég. Világoskék.És pamacsfelhők vannak az égen. Esőt szeretnék! Dörgést, villámlást! Tisztulást! ÉS eső után csigákat a ház mögött lévő parkba! Nyugalmat. Válaszokat a soha fel nem tett kérdésekre...

(Várom McBarátkozót, közben törit tanulok. Szerintem este én még ide fogok írni.)

Na, mondtam, hogy fogok én még ide írni! 11 óra van, és én még mindig itt vagyok. Itt is leszek. McBarátkozom. Nekem ez nagyon fura. Megjegyezte, hogy az Eper az egyik becenevem :| Pedig ezt nagyon kevesen tudják. És még kevesebben jegyzik meg. Szóval most hűha van, meg nagy csodálkozás.

Ma jelentkezett McKábító ^^ Egy órán keresztül e-maileztünk. Mondanom gondolom nem kell, hogy 7 lépéssel a Föld felett járok. Beváltottam az ígéretemet, és megkérdeztem tőle mindent, ami eszembe jutott. Mondjuk elég hülyén jöhetett le, hogy Ő arról kérdez, hogy sikerült a kisérettségim, én meg arról, hogy melyik a kedvenc lekvárja. De megkérdeztem. És annyira jó érzéssel töltött el. Mert leeht, hogy egy éve tudom, hogy ki Ő, meg ilyenek, egy csomó dolog van, amit nem tudok róla. Jó, lehet, hogy nem azok a legfontosabb kérdések, hogy melyik a kedvenc lekvárod, és hogy szereted a tojást, de nekem fontos volt. És bolodg vagyok, hogy tudom. Most gyűjtöm a kérdéseket ^^

Édes volt, írtam, hogy itt van fél órára. Aztán szólt Nővéremnek, hogy írjon nekem, hogy itt van. Amint megnyitottam a postafiókomat, jött a mail, hogy itt van fél órát, és "A tied vagyok". Végül egy órán keresztül zaklattam a kérdéseimmel. Remélem nem vette zaklatásnak...

Érdekes... Kapott tőlem egy gitárpengetőt. Kéket. Egy idézettel. Coelho.  Megkérdeztem tőle, hogy van-e olyan tárgy, ami mindig nála van? Azt mondta igen, kettő. Az egyik a pengetőm. Mármint az a pengető, amit tőlem kapott. Nem is tudom, mikor lepődtem meg utoljára ennyire. Az állaimat még mindig keresem.  Van belőlem egy darabkája... És mindig vele vagyok... Hűha, ez olyan romantikus volt...

Azt gondoltam, hogy önzőség volt odaadni a pengetőt. Nem akartam, hogy elfelejtsen. És tessék, hónapok múlva azt mondja, hogy mindig nála van... Meglepő. Meghökkentő. Elgondolkodtató. Ránéz, és eszébe jutok. Akaratlanul is.

Nekem ezen még agyalnom kell.

Éjszaka van. Nem látom a Holdat.