Újabb beszélgetős délután McBarátkozóval. Azt érzem, hogy iszonyatosan elb*sztam, hogy megint ennyire közel engedtem magamhoz valakit. Mindig azok rúgnak beléd a legnagyobbat, akiket megszerettél... (Persze, Tesóm, és Nővérkéim kivételek) Komolyan mondom, én már előre félek, hogy mi lesz.
Ez a "Legyünk barátok" egy ideig jó móka. De ez már nem fair play. Imádom. Szeretem. Két hét után, ezt így kimondom. De ez, ami most van... A barátomnak nem mondom ennyiszer, és így, hogy szeretem. Nem bókolok neki 5 percenként. Nem flörtölök vele. Meg még nem mondok pár dolgot, amiket ő mond. Vagy csak én nem találkoztam még ilyen pasival?
Szeretek vele ebszélgetni. Akármit kérdezek, válaszol. Lényegtelen, hogy butaság, vagy gyerekes, vagy már egyszer megkérdeztem másképpen. Odafigyel, kedves, aranyos dolgokat mond, és mindent megjegyez. Érdekes, újabb strigula a "Miben hasonlít McKábító, és McBarátkozó" c. listán. Mindketten megjegyzik, amit mondok nekik...
Tudom, mostanság többet írtam Mcbarátkozóról, mint McKábítóról. Ennek csupán annyi az oka, hogy McBarátkozóval többet beszélek, mint McKábítóval.
Iszonyatosan várom azt, hogy végre szemtől szemben álljak McKábítóval. De félek is a találkozástól. Lehet, hogy még mindig enm tudom, hogy mit akarok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.