Gondolatok a szobából

Ma egy hete, hogy fogorvosnál jártam. Elég régóta van egy problémás fogam. Doktornéni leszedte róla a "leszednivalót". Láttam, ahogy elfehéredett, és az amúgy is érzékeny fehér bőre egy fél perc alatt még fehérebb lett. Olyan volt a színe, mint a szűz hóé. Oké, sápadás, szörnyülködés, idegesítően idegen orvosi szakszavak mormogása...

Olyan Vészhelyzetes volt. "Keresztpróba! Még négy egység vért! Elveszítjük!" Na, vmi hasonló volt, csak nem haldokoltam, nem kellett vér. De egyébként ilyen volt. Jégpróba volt. Meg érzékenység tesztelés... Hozzányomta a vattapamacsot a fogamhoz- és nekem éreznem kellett volna valamit. Hideget, meleget, fájdalmat, vagy cirógatást, édeset, sósat, töményet, akármit. Nem éreztem semmit. Semmit...

Vajon a test többi részén is végeznek ilyen próbákat? Mert szerintem igen. De mivel? Vattapamaccsal? Nem. Szavakkal. Gondoljunk bele! Nem mindegy, hogy ki mondja: "Szeretlek!" Ha egy vad idegen mondja? Semmi, rá se nézel, csak mész tovább... De ha olyan mondja, akit kedvelsz, szeretsz, kívánsz...? A talaj felett repkedsz és minden rózsaszínű. De nem kell feltétlenül azt mondania, hogy "Szeretlek!" mondhat más is. Akármit...

Ha jobban belegondolok, itt is van vattapamacs. Mi emberek vagyunk a vattapamacsok, és a szavak az alkohol, vagy a jég. Nekem most van egy Vattapamacson (McBarátkozó), akinek a szavai nem is tudom mit jelentenek. Nem tudom elmagyarázni, hogy mit jelentenek az átbeszélgetett órák. Nem tudom visszaadni azokat, amiket ír.

És itt egy másik Vattapamacs. McKábító. Mármint, ott én érzem magam pamacsnak... És lehet, hogy én lihegem túl, bennem van a hiba, én nem érzem át a dolgot, de úgy érzem McKábító nem érez semmit. Pont, mint a fogammal.

Egyébként valószínűleg gyökérkezelés lesz a vége. Érdekes nem? Kiidegelik a fogat, hogy többet ne érezzen semmit. Meghal.