Csigamentőkisiparos vagyok. Eső után mindig leviszem a kutyust, és a hátsó kertnél összeszedem a csigákat- beteszem őket a virágágyásba. Nézem, ahogy mászkálnak. Szépen, nyugodtan, komótosan- nem sietnek sehova. Aztán sétálni indulok az ebbel, hallom, a szomszéd kiront, csapódik a kapu. Nem törődöm vele- felnőtt ember, azt csinál, amit akar.

20 perc után megunjuk a sétát. A kapu felé vesszük az irányt, és látom: meghalt az egyik csigám. Valószínűleg rálépett a szomszéd. A háza darabokban. A testéből pedig hangyák lakmároztak. Akkor vettem észre, hogy a többi csiga közeledik a tetem felé. Szépen, nyugodtan, komótosan.

Vajon a csigák felfogták, hogy meghalt az egyik társuk? Hogy aki eddig volt, az nem lesz többé? Nem bújik többet elő eső után. Nem bújik többet vissza a házába, ha fél. Nem látja többet a Napot, a Holdat. Nem érzi többet az esőt. A napot. Nem érez semmit, mert az a nyomorék szomszéd rátaposott.

Sajnálom a csigát. Szép volt. Nem volt pici, de túl nagy sem. Volt. Ezen a szón van a hangsúly. Aranyos csigának tűnt. Gyűlölöm, hogy az emberek nem látnak a szemüktől. Mintha nem látnának. Vagy szemellenzőjük lenne. Csak azt veszik észre, amit akarnak. Más szemében a szálkát, a sajátjukban a gerendát sem. Olyan nagy dolog lenne kikerülni azt a csigát? Észrevette egyáltalán, hogy rálépett? Vagy csak annyit fogott fel belőle, hogy valami roppant a lába alatt? Valószínűleg fel sem tűnt neki, hogy kioltott egy életet.

Értem én, hogy "csak egy csiga". Nézzünk körbe a világban. Másoknak pedig "Csak egy ember". Mit számít? Van belőlük elég. Ennyi erővel én is ráléphetnék a szomszédra. Kinek fog hiányozni? Ki fog utána sírni? Elmennek majd a temetésére, és szépeket mondanak róla? Vagy a kutya se lesz kíváncsi rá?

Lemostam a csiga tetemet. A csigarokonokat pedig visszatettem a virágágysba, és csak annyit tudtam nekik mondani: "Nincsen veszély csiga, nincsen veszély...!" A kapura pedig ki fogok tenni egy papírt. "Vigyázz a csigákra!"