Tegnap nem volt túl sok lelkierőm írni, szóval bocsi mkitől, akik olvasnak, bár, a stasztika szerint nem vagytok vmit sokan. Na mindegy :D

Szombat van, és a szerdáról akarok beszélni, de nagyon nagyon. Szerdán "erdei iskola volt". A Törökugratóra kellett menni ofővel. Mondanom gondolom nem kell, hogy én szokás szerint elkéstem, ofő jól le is b*szott, miért pont most maradt volna csendben?! Na mindegy. Kezdetét vette az erdei "Hogyan legyek genyó a gyerekekkel" túra. Kezdjük ott, hogy amikorra én odaértem ( fél 10-re) már 34° volt. Természetesen eltévedtünk, iszonyat meleg volt, mkiről folyt a víz, ofő pedig még a fűszálra is rámutatott, hogy "Nézzétek!". Ki volt téve vmi tábla, hogy "A kőfalra TILOS, ÉS ÉLETVESZÉLYES!" mi mit csináltunk? Felmásztunk rá, mert onnan jobban lehet látni -.-" Hogy ofőm minden egyes családtagja csuklott, az egy dolog. De hogy én egy életre megántam, hogy nem löktem le, az biztos.
Felérünk a hegycsúcsra- erre ofő elmutogatja (legfontosabb látnivalóként) hogy hol van a törökbálint Cora, meg a budaörsi IKEA, meg az Auchan. Hát nagyon boldog voltam, hogy élvezhettem a "Hol vásároljunk?" kiselőadást a 40°-ban a tűző napon.

Leevickélünk a hegyről, mondom a csajoknak, ezt én már nem bírom tovább, írok egy SMS-t McBarátkozónak. Mire elindultunk ofő háza felé már megírtam az SMSt, válasz azonban sehol. A házban (egészen pontosan a kertben) kaptunk innivalót, meg palacsintát- amitől nekem utána úgy fájt a gyomrom, hogy az kb. leírhatatlan. Na, ofő éppen elkezdett minket b*sztatni az átlagunkkal, amikor megszólalt a telefonom, McCsáíbtó írt vissza, hogy minden oké, és lehetőség szerint maradjak egyben. Válaszolok neki, hogy még élek, de azt hiszem, hogy napszúrásom van. Kb. Két perc múlva jött az SMS- megint tőle, hogy azonnal mondjam meg, hogy mikor érek haza, mikor leszek MSN-en, mert nagyon nagyon nagyon nagyon fontos. *Nussi lezsibbad, hogy mi történhetett*
Mikor Pingvin elengedett minket, felhívtam, hogy kb. 2 óra, de miért? Nem válaszolt.

Hazaérek, lezuhanyzom, megpróbálom lemosni magamról a mocskot, de azért sietek, mert fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet olyan fontos? Rám ír, de nem mond semmit. Érzem rajta, hogy egy picit fura. Nem olyan, mint máskor.
Aztán ír Nővérem is, hogy nála van McKábító, és rám vár, de ezt el ne mondjam neki.

Beszélgetni kezdünk McKábítóval. Az elején még Ő is fura. Mmint, nem Ő, hanem az a helyzet, hogy most "itt" van, és velem beszélget. Aztán jön a beszélgetésünk első számú meglepetése: "Szóval ez a *McBarátkozó neve* az én riválisom, vagy nagyképűség lenne ilyet mondanom? Bocsi, tudom, hogy semmi jogom ilyet kérdezni!" Én pedig mondtam, hogy nem, nem rivális, és azért vmilyen szinten mégis joga van ilyet kérdezni. McBarátkozó barát. Tudom, voltak olyan pillanatok, amikor nem ezt gondoltam. De azóta megtudtam egy- két dolgot, történt egy- két dolog.

Közben rákérdeztem McBarátkozónál, hogy beszélt- e Nővéremmel. Mondta, hogy igen. Azt is megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy ott van McKábító. Mondta, hogy igen. Azért írta, hogy mikor jövök, és siessek, mert fontos, mert gondolta, hogy szeretnék vele beszélgetni, és akkor biztosan nagyon boldog lennék, ha beszélhetnék Vele...

McKábító mondott érdekes/meglepő/fura dolgokat. azt mondta, hogy már elgondolkozott azon, hogy eladta a lelkét az Ördögnek, csak nem emlékszik, mert részeg volt. Mondtam neki, hogy no para, a Pokolban több lesz az ismerős, én pedig mellette lévő cellát szeretnék. "Hát akkor már lehetnénk egy cellában is. Pókerezni tudsz-e?" Nem tudok. Majd Ő megtanít. Lesz elég időnk. Azt mondta, mostmár Ő főz nekem vmit, mert Ő már nem érdemel muffint. De érdemelsz, bár október óta nem sütöttem, szóval nem biztos, hogy igazi lesz... "Amit Te csinálsz, nekem mindig az lesz az igazi." *Még egy ilyen és olyan vörös leszek mint egy rák*

Azt mondta, jó lenne nekem elmondani. Mit? Hogy fél velem találkozni, és Isten bizony ez egy szemét, önző dolog. Meg azt is nehéz elmondani, hogy hiányzom neki. Aztán azt is elmondta, hogy kinyomtatott rólam egy képet, ami most is ott van ágyánál. És minden este jó éjszakát kívánt, és jó reggelt, amikor felkelt. De nem tett semmit, mert nem mert.

És aztán én is elmondtam neki, őszintén, hogy ha Kárpátiát hallgatok, Ő jut az eszembe, ha elmegyek a Zrínyi előtt, Ő jut az eszembe, ha elmegyek a Petőfi laktanya előtt, Ő jut az eszembe, töri írásbelin más se járt a fejemben, a szóbeli előtt meg arra gondoltam, hogy mekkora égés lenne, ha most látná, ahogy ülök a terem előtt, és rinyálok, és csak azt mondogatom magamban, hogy csak azt kell tudnom, hogy mindig minden mindenkivel összefügg, és mindenki hatalomra tör.

"Imádlak Te csaj! Csak, hogy tudd. És imádom ahogy írsz, és imádnám ahogy beszélsz!" *Szerintem megőrülnél a hangomtól* Megkérdeztem, hogy miért nem mert tenni semmit? "Miért? Miért? Tudod, hányszor tettem fel magamnak ezt a kérdést? 5 ....-ot simán leverek, veled meg nem merek találkozni. Hát azt hiszem félek, hogy beléd szeretek."

Aztán megbeszéltük, hogy miket mondtak rólunk anyáink. Az Ő anyja közölte, hogy előbb- utóbb a sitten végzi, az enyém leboszorkázott. Én megnyugtattam, hogy nem megy a sittre, Ő pedig azt mondta, hogy biztosan boszorka vagyok, Őt is teljesen elkábítottam.

Aztán elbúcsúzott, és elment. Megkértem Drága Nővéremet, hogy ölelje meg, és adjon neki egy puszit helyettem.

Nagyon remélem, hogy nemsokára én is adhatok neki puszit, és én is megölelhetem. Nagyon jó lenne. Igaz, én is félek. Milyen fura elsz ott állni előtte, hogy "Szia, én vagyok én!" Mi lesz ha csalódik...?