Gondolatok a szobából

Azt mondják, egy nőt nem lehet megismerni addig, ameddig az ember nem kap tőle levelet. Szeretek levelet kapni. Borítékosat, kézzel írottat. Személyesebb, mint egy SMS, vagy egy e-mail. Egy levélben illatok vannak- a papíré, a tintáé, érzések vannak- a törődés, a szeretet, az, hogy aki el akart nekem valamit mondani vette a fáradtságot, hogy leüljön és írjon nekem.

Szeretek levelet írni, bár nem teszem túl gyakran. (Az órai levelezés nem számít! :)) Az elmúlt egy évben két levelet írtam: az egyiket McKábítónak (szólj, ha zavar, de már úgy megszoktam :P) a másikat McBarátkozónak. A két küldemény között annyi volt a különbség, hogy más érzelmi "tartalommal" íródtak. A McBarátkozós levél nem szólt semmiről. Egy két oldalas szenvedés volt arról, hogy nem tudok mit írni, de írok valamit, mert szeretek írni. Hason fekve.

Nos, igen. A McBarátkozós levél az ágyon született kb. három óra alatt, hason fekve, mert nem szeretek asztalnál írni. Közben filmet néztem, körmöt festettem, adtam enni és inni Sacinak, kb. mindent csináltam. Szóval, ágyon, három óra alatt, golyóstollal, és azt adtam oda, amit először írtam.

A McKábítós levél? Majdnem két hétig írtam. Több változata is volt. Kb. állandóan azt a levelet írtam. Fizika órán, magyaron, matekon, angolon, és németen, médián, bioszon és etikán... A végső változat mégis törin született. Aztán átírtam egy másik papírra. Töltőtollal. Aztán egy másik papírra. Töltőtollal. Imádok töltőtollal írni. Aztán kerítettem egy hófehér lapot, bevonalaztam, és elkezdtem másolni, az asztalomnál. Remegtem, és egyfolytában azon járt a fejem, hoy mit fog gondolni, ha megkapja? Egy kétsébeesett pics@ leszek a szemében? Vagy egy lerázhatatlan liba?
Nem az a levél lett életem legszebb kézzel írt levele, de benne volt mindenem. Az érzéseim, a gondolataim, a pengetőm, majdnem minden, ami én vagyok.

Volt egy idézet abban a levélben. Coelho Tizenegy percéből:

"Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Mostmár van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája..."

Amikor mutattam barátnőmnek az idézetet, azt mondta, hogy nagyon szép, de nehéz megtalálni azt a tárgyat, ami igazán te vagy. "Pengető." *Tessék?* "Gitárpengető." *Igen. Az TE vagy!*

Azt hiszem ma is írok egy levelet. Neked. És majd ha egyszer találkozunk megkapod. De ezt a levelet már az ágyamon fogom írni. De töltőtollal. És nem fogok remegni. Mosolyogni fogok, mert úgy érzem, okosabb vagyok, mint akkor, amikor azt  a levelet írtam.

Most megyek írni... Neked!