Komolyan mondom, elmentem 10 napra, erre átszervezték a közlekedést. Roppantul örülök neki. A 139-es busz járatát ritkították, szóval, ha metróval megyek suliba, elkések. A 7-es buszból mindenféle csodászámú busz lett, szóval, ha azzal megyek, akkor is elkések. Ma háromnegyed 7-kor indultam el az otthonomból, és 8 óra után 7 perccel estem be a suliba. Még jó, hogy 7:55-kor kezdődik a tanítás. A szerencsém annyi volt, hogy késett a hipercuki töritanár.
Jajj, a legfontosabbat nem is mondtam: LEHET KÜLSŐSSEL KERINGŐZNI!!! Ofő végre egyszer ebben az életben jókor, jó helyen kezdett el balhézni. Ezúton is köszönöm neki! Ezért cserébe egy álló napig b*szogathat a hülyeségeivel. De tényleg, végtelenül hálás vagyok neki.
Azt hittem ez az év nyugis lesz, végre korán fogok elszabadulni az iskolából, de nem. Nagyon nem, ma is bent rohadtam fél négyig -.-" A végén már ülni nem bírtam... Utáni át a városon, a 7E busszal, ami kb. gyök kettővel rótta az utat.
Ma se tanultam egy szót sem. Pedig töri esszét kéne írnom, rögtön hármat, mert egy már nem is elég. Pontosítva a dolgokat, csak kettőt, mert egyet McBarátkozó megírt helyettem délelőtt. Tudom, csúnya dolog másra hárítani a munkát, és utána beadni a saját nevemmel, de három töri esszét én három hónap alatt nem hozok össze, nemhogy két nap alatt. Na mindegy. Esküszöm, holnap leülök a nagypopsimra, és megírom a maradék kettőt. OkosÜgyesNagylányként. De ez a nyolc óra kiborított. Elszoktam tőle.
Meg valljuk be: elszoktam az osztálytársaimtól is. Akik ma pl. hiperül idegesítettek. Az egyik lánytól (Adjunk neki is vmi nevet... Nem, mégsem. Legyen ő Lány1) szóval, Lány1-től idegrohamot kaptam. Az, hogy mindent kommentálnia kellett, az egy dolog... De amikor harmadszor szólt bele a mondandómba, akkor így kiakadtam. Aztán rájöttem, hogy mi a f*sznak?! Hülye, had mondja, egészen nyugodtan, utolsó év, nem érdekel. Szóval ma kicsit hülye napom volt... Pontosabban ilyen "nemérdekel", 'aztcsinálszamitakarsz'... Mindenki okos, ügyes nagylány, nagyfiú.
Aztán voltak még érdekes dolgok. Lány1 részéről is. Próbálkozás a Lélekbe taposásra, meg ilyenek. Csak így nem megy neki. Csak az tudod megbántani, akit szeretek. És én már nem szeretem őt. Mmint Lány1et. Meghallgatom, beszélgetek vele, de nem vagyunk már egy súlycsoport. Először is, utálom, ha egy pöffeszkedőcsaládos kioktat. Meg leribancoz. Régen magamra vettem. Ma már nem. Minek? Meg őszintén kit érdekel? Én tudom amit tudok, vállalom az elveimet, a felelősséget a döntéseimért. OkosÜgyesNagylány vagyok, és nem Ő fogja megmondani, hogy mit csináljak. Irányítsa azt, akit lehet. És akad olyan szép számmal.
Szóval, ennyi volt a mai nap... Már csak McKábító hiányzik, de Ő nagyon, nagyon, nagyon. Szívem szerint írnék neki, de nem akarom elárasztani a postafiókját levelekkel. Majd szól, ha itthon lesz. Remélem a hétvége környékén már Pesten lesz. Vagy legalább az országban. Meg azt is remélem, hogy szakít rám egy kis időt az életéből.
Hiányzik. Nagyon. Hiányzol. Nagyon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.