...és Nussi is egy könyvben fog "véget érni" !!! Történt ugyanis, hogy tavaly nyertem egy versenyt, nevezetesen az Így írtok ti!-t. Őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy én azzal a novellával nyerhetek, mert az egész egy nagy nyavajgás volt... De tényleg. Arra volt jó, hogy kiírjam magamból a szerencsétlenségemet.

(Ez a verseny McKábító Nagy Novemberi levele után volt egy nappal, ergó kb. arról szólt a novella... :$ Bocsi, lógok egy sörrel. Meg a muffinokkal. Meg a sárgadinnyefagyival. :) (K))

Aztán elmentem az eredményhírdetésre, és láss csodát, mondták, hogy nyertem. Én meg csak pislogtam a nagy barna szemeimmel, mint hal a zacsiban, hogy Hm? *ráncolja a homlokát* Emlegettek valami fordítást is, de éppen azzal voltam elfoglalva, hogy a töménytelen mennyiségű könyvet betuszmákoljam a táskámba. Aztán kértem egy szatyrot xD

MA nagy szenvedésemben (iszonyatosan szédültem, és remegtem) csörgött a telefonom. Nem akartam felvenni, azt hittem apám, és utálom a vele való "beszélgetések" elég kellemetlenek. Végül felvettem, és nem bántam meg! A verseny főszervezője hívott, hogy hol voltam májusban? Hát, gyanúsan suliban xD Azt tudtam, hogy az írásom megjelent egy újságban (példányt persze nem küldtek...), de arról fogalmam sem volt, hogy volt "elemzés" is. Sok ember, egy helyen csócsálta az írásomat. Kérdezte a nő, miért nem mentem el? Mert nem tudtam róla...? Na mindegy, csak azért hívott, hogy KIADTÁK KÖNYVBEN (!) és ugyanmár menjek már el csütörtökön átvenni a tiszteletpéldányt, meg beszélgetni róla. Két és fél órán keresztül elemezték. *Nussi álla hangosan koppan a padlón* Oh, és készült belőle KISFILM (!!!) amit szintén megnézhetek csütörtökön.

Könyv lettem, és kisfilm. Nem hiszem el. Egyszerűen. HIHETETLEN! Ez pont velem történt meg? Biztos? Nem álmodom? De nem. MEg is csíptem magam. Mással is megcsípettem magam.

Ébren vagyok, és nem álmodom...