Tegnap még boldog voltam. Örültem a kisfilmnek, a könyvnek. Az én nevem, az én írásom nyomtatásban, egy könyvben. Amit a kezemben tarthatok, amit levehetek a polcomról, és megmutathatom majd, hogy tessék ebben a könyvben megjelent egy írásom. Édesanyám annyira büszke (volt) rám! Az ő lányának az írása egy könyvben...
Mosolyogva feküdtem le, szinte éreztem a példányom friss nyomdaillatát.

Még reggel is mosolyogtam. Próbáltam nem gondolni rá. Nem is nagyon akartam elmondani. Aztán amikor megláttam a többieket, mégis elmondtam. Kb. senkit nem érdekelt. KJ gratulált. Mondta, hogy büszke rám, és nagyon örül neki. KJ(L) Nővérkém is mondta, hogy büszke rám, és nem álmodom. Nővérkém (L) És Tesóm is nagyon örült. Tesó(L)

Mrs. Az ott nem herpesz csak allergia de ömlik a genny a pofámból pedig beszólt. Persze, nem szembe mondta. Most biztos nagggggggggggggggyon művésznek érzem magam. És dicsekedni fogok. Meg ripacskodni. Hát én többet egy szót nem fogok szólni erről, az biztos.
De ő pofázik? Komolyan mondom, az egész feje egy nagy herpesz, ömlik belőle a genny, erre közli, hogy allergia -.-" Az baszki, allergia.

Napszemüvegek. Láthatatlan napszemüvegek. Egész nap ez járt a fejemben. Petrus azt mondta még a múltkor, hogy vegyem fel, és ne hagyjam senkinek, hogy ellopja az örömömet.  Ma nem volt nálam szemüveg, és én hagytam, hogy ellopják az örömömet.

Egyébként nem tudom. A mai nap jó volt. Sz. nap után ültünk KJ-val a városligeti tónál, néztük a kacsákat. Beszélgettünk. Kacsák...

Hiányzik McKábító. Ezt viszont tudom. Írna e-mailt, vagy jönne MSN-re, és csak annyit mondana, hogy nem lesz semmi baj. Mert most azt érzem, hogy lesz. Nagy baj, amitől félek. És nem szeretném, ha bekövetkezne. De tartok tőle, hogy be fog. Mindegy, ne beszéljünk róla. Félek. Jobban, mint eddig bármitől. Hiányzol.

Gondolkodtatok már rajta, hogy hova mennek a kacsák?