Mit írjak, mit írjak? Először is, nem tudom miért ez lett a mai bejegyzés címe. Mert csak. Mert szeretem ezt a számot. Mert az egyik számomra kedves film egyik betétdala. Mert ma ezt hallgattam fél délután. Mert fázik a lábam :P Tudom, zokni.

Fáj a fejem. Majd elmúlik, már nem is szólok, hogy fáj. Csak akkor, ha nem. Egyébként jellemző, vasárnap este már megy a lázítás, hogy kéne egy új keringőtanár, amiben 100%ig igazuk van, de vasárnap este van, szeretném sulimentesen tölteni az estét.

Szeretethiányom van. Nem jó érzés. Tesóm édes volt, ma küldött egy csomó szívecskét MSN-en, hogy ne legyen. Egyem meg ^^ Szeretlek. Nővérem pedig egy csomó ölelős szmájlit küldött. Szeretlek.

Hiányzik McKábító. Jó lenne, ha jelentkezne, és csak annyit mondana, hogy nem lesz semmi baj. Meg azt, hogy háromkor a Hősökön, a jobb oldali szoborsornál. És ne bújjak el. Ő pedig bátor, és nem fog elfutni. És ne felejtsem el a csokismuffint. A katonsá adag muffint.

Nem felejtettem, Nem felejtettem el semmit. Nem felejtettelek el Téged. A sütit. A holt. A mikort. Azt az ígéretet, hogy ha nem jön össze, találkozunk máskor.

Hiányzik. Tudom, nyafogok. :$

Azt hiszem lefekszem. És megölelem a macimat. Hátha jobb lesz. Nem. Nem lesz jobb.