Tegnap megkérdezte tőlem valaki, hogy ki lehet- e törni az elidegenedésből? Mert az első lépést talán még könnyű megtenni, de mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elfogadjuk a közeledést?

A válaszom igen (na most úgy érzem magam, mint egy kérdezz- felelek rovatban, a szemcsimben pedig még intellektuálisnak is tűnök xD), ki lehet belőle törni. Gondoljunk az Internetre. Szörfölgetünk a neten (bár szívesebben tennénk u.ezt Új-Zélandon) rákattintunk egy idegen blogra, olvasgatjuk, rájövünk, hogy ez a bolond csaj nem is olyan hülye. Írunk neki, ő pedig válaszol. Megtettük az első lépést, ő pedig elfogadta a nyitást. Olyan, mint az Anyeginben a párbajjelenet. Ha nem fogadta volna el a kihívást, akkor gyáva lett volna. De elfogadta. Jó, lehet nem ez volt a legjobb példa.

Azt hiszem az Internet a legjobb példa arra, hogy ki lehet törni az elidegenedésből. Általában a monitor előtt mindenkinek nagyobb pofája van, mint szemtől szemben. Persze, vagyunk egy páran, akik élőben is ugyanolyanok, mint a gép előtt. De a többség sajnos csak sz.gép elől bátor.

Ma ültem a metrón, és azon gondolkoztam, hogy mennyire hasonlítok arra, aki mellettem ül. Vagy aki velem szemben ül, vagy arra a srácra ott az ajtónál. Minden ember ugyanazt éli át, csak máskor. Ugyanolyan problémáink vannak. Iskola. Munka. Család. Barátok. Szerelem.

Szenvedünk egy lány miatt, mert mást szeret. rosszkedvűek vagyunk, mert a munkahelyünkön nem ismerik el a teljesítményünket. Kattog az agyunk, hogy hogy mondjuk meg a barátunknak a nyilvánvalót. Minden ember ugyanazokon a dolgokon megy keresztül, csak szégyellünk róla beszélni.

És ez a legnagyobb problémánk. Azt hiszem. Vagy tévedek?

És rólam is pár sor: Írt McKábító, és nagyon boldog vagyok. Vele álmodtam, erre kaptam egy emilkét. Boszorka vagyok? Azt mondta, gyönyörű vagyok  a keringőruhámban :$ Egyem meg, annyira édes ^^ McBarátkozó... Áhhh, hagyjuk. Nem látja a fától az erdőt. A nyilvánvalót. Ez van, majd rájön. Ja, és mától szemüveges vagyok. Olyan intellektüel fejem van xD