Néha szeretnék elmenni valahova. Egy olyan helyre, ahol nem ismernek, ahol nem ismerek senkit, ahol még soha nem voltam. Kaposvár. Kecskemét. Sárbogárd. Tiszafüred.  Cegléd. Kalocsa. Bácsalmás. Jászberény. Hatvan. Szombathely. Stb.stb.stb. Valahova, ami ismeretlen.

Egyedül lenni, sétálgatni, üldögélni, olvasgatni valahol, ahol nem kell attól tartani, hogy egy ismerős jön szembe. Nem vinnék telefont, és nem szólnék senkinek, hogy hova mentem, és miért. A miértre én sem tudok válaszolni. Talán kíváncsiság, hogy hiányoznék-e, és egyáltalán, érdekelné-e az embereket, hogy aktuálisan nem vagyok meg.

Emlékszem milyen volt, amikor Orsy lelépett. Az édesanyja mindenhova tacepaokat tett ki, amin az állt: "Szemszín: zöld" Orsynak barna szeme van. Elég kellemetlen, amikor a saját anyja nem tudja, hogy a gyerekének milyen színű a szeme. Na mindegy, ez kis kitérő volt.

El szeretnék menni, de nem fogok. Ti is tudjátok, én is tudom. De azért kíváncsi vagyok: "Vajon, ha én tűnnék el egyszer, észrevenné valaki?"