Őrült egy nap volt a mai. Nem jó rám a kosztümöm, amit méretre készítettek. A nadrág nagyon durván szűk, a míder mellben nagy, csípőben pici, a blézerben pedig púpos vagyok. (Quasimodoné, kb) Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Felkeresi a varrónőt.
Anyukám kedves volt, elcserélte a műszakját, hogy ki tudjon velem jönni, nagypapám kifuvarozott a város másik végébe. Először persze egy másik kerületbe mentünk, mert buta voltam, de aztán megtaláltuk a szabóságot.
Bementünk, elmondtuk, hogy mi a baj, majd az a nő, aki levette a méreteket, othagyott, mert el kellett menni egy suliba, szóval átadott egy másik nőnek, szenvedjen ő velem. Hát, volt ott minden. Ék alakú toldás, meg itt beveszünk, ott kiengedünk... Két óra szenvedés után rájöttek, hogy ez így nem vicces, és újat kell varrni, mindenből. Igen ám, csakhogy nincs már olyan anyag, amiből varrták a többieknek a kosztümöt, ergo más lesz az enyém, mint a többieké. De mire idáig eljutottunk...
Ofő kb. 20 percenként hívott. KJ már írt SMS-t, hogy Királypingvin keres, és dráma van, mert nekem kellett volna elhoznom osztálytársam kosztümét. Tényleg, kinek másnak, ha nem nekem... -.-" Mert a lány beteg. Ja. Beteg. Éppen próbálták belőlem kiszorítani a levegőt a míderrel, amikor felvettem, és ofő artikulátlan kiabálásba kezdett, hogy ezt hogy képzelem?! Nem ezt beszéltük meg! Ő nem fogja elfogadni az igazolást, szóval, most van négy igazolatlan órám xD És mi lesz a Beteg lány kosztümével?! Mondanom sem kell, hogy nagyon érdekelt...
10 perc múlva megint csörög a telefonom (akkor már remegtem az idegtől), mondtam anyunak, hogy vegye fel ő, mert én nem bírom.Anyu felveszi, ofő üvölt. De mint a jégtáblák közé szorult Királypingvin. Hogy képzeltük mi ezt? És különben is. Ez nem volt korrekt megoldás. És mekkora szemetek vagyunk, mert blablabla. Anyukám mondta neki, hogy a gyerekre semmi nem jó a kosztümből. Ofő: "Vannak annál sokkal nagyobb gondok az osztályban, mert a Beteg lány beteg lett!" Na és akkor az én édes anyukám úgy kiakadt... Főleg, mert Királypingvin kiabált vele, mondott neki mindent. Pár mondat anyutól: "Tanárnő, a gyerekre nem jó semmi. Nincs miben megjelennie a Sz.A.-n. Nekem most ez a legnagyobb problémám, nem az, hogy a Beteg lány beteg lett. Igen? Igazolatlan? Tessék csak nyugodtan beírni neki. Egészen nyugodtan. Tényleg. Majd aláírom. Ne tessék aggódni miatta. Nem zavar. Ezt el kellett intézni, és máskor nem volt rá lehetőség. Tudom, hogy beteg lett. De ez legyen az ő édesanyjának a problémája. Nekem a saját gyerekemmel kell törődnöm. Ha a Beteg lány anyja törődött volna a kölykével, most nem lenne ez. Viszonthallásra."
Vagány egy anyám van ^^ <3
Lényeg a lényeg, újravarrják a kosztümömet, hogy vasárnap legyen miben parádézni. Már nagyon unom ezt a Sz.A. témát. Meg hiányozni fog McKábító. Nagyon. De tudom, megértem, elfogadom. Majd megnézi a képeket...
Ma voltam felpróbálni a keringőrucimat. Azt mondták, úgy nézek ki, mint egy királylány, de nem éreztem magam annak. Csak egy esetlen lánynak, akire ráadtak egy gönyörű fehér ruhát, de nem tudja plusz tartalommal megtölteni. Néztem magam a tükörben, és tényleg, a ruha álomszép, meseszép, gyönyör, lélegzetelállító. De nem láttam semmit a szememben. Sem csillogást, sem tüzet, semmit. Én nem vagyok királylány.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.