Gondolatok a szobából

Tegnap vártam Valakit MSN-en. Vártam, hogy jöjjön, és beszéljen velem, és rúgjon belém, hogy Te lány, hülye vagy, mosolyogj már egy kicsit. És az a Valaki jött, és beszélt velem, nem rúgott belém, de rámszólt, hogy mosolyogjak már egy kicsit. Neki mennie kellett, én pedig az ablaknál állva, a számat harapdálva, az egészségemet óvva próbáltam rendezni a gondolataimat.

Ott álltam az ablakomnál, este 9kor, és az autókat néztem. Vajon honnan jönnek? Hova mennek? Várja őket otthon valaki? Család? Gyerek? Lakótárs? Élettárs? Kutya? Macska? Görény? Fehér egér? Valaki? Akárki! Vagy az üres lakásba kell hazamenniük?
Üres lakás... Milyen lehet egy üres lakásban egyedül? Ahol még egy macska sem nyávog Hellót, amikor hazaérsz.

Lefeküdtem. Aludtam. Álmodtam. Rémálom. Felriadtam. És megint az ablaknál találtam magam. Éjfél lehetett, az utolsó villamosok mentek el, már alig volt autó az utcán. Szédültem. Visszatámolyogtam. Lefeküdtem. Elaludtam.

Álmodtam. Felébredtem. Rémálom. Megint. Nem akarok róla mesélni. Villany felkapcsol. Biztos, ami biztos. Ablak. Hajnali három óra. A szomszéd ház egyik lakásából fény szűrődik ki. Miért? Mit csinál valaki hajnali háromkor? Miért nem alszik? Talán neki is rémálma volt? Vagy most jött haza valahonnan? Hideg van, én pedig egy pulcsit sem vettem fel. Csak lógok kifelé az ablakból a zöld kockás pizsimben, és azon morfondírozok, hogy miért van felkapcsolva a villany abban a lakásban? Visszafekszem.

Elalszom. felébredek. Hajnali öt. Rémálom. Ismét az ablakhoz megyek, a számat harapdálom. Fázom. Emberek indulnak munkába, már jár a villamos, és a busz is. Fáradt, álmos emberek. Dolgozni mennek. Munkába indulnak, hogy ott aztán megvívják a saját maguk harcát- főnökkel, beosztottal, a vevőkkel, akárkivel. De miért? Azért, hogy este egy üres lakásba menjünk haza...?