Ma pakolásztam szerény hajlékomban, és rengeteg apróságot találtam. Emlékeket.
Kevesen tudják, de gyűjtöm a kavicsokat. Ha külföldön, vagy vidéken járok, mindig hozok magammal egy kavicsot. Szóval, találtam egy kavicsot, és megörültem neki- régi szép emlékek. Napfény. Tenger. Homok. Helyes pincérfiú... Aztán elkezdtem keresni a többit, és csak hosszú percek után jöttem rá, hogy ott maradt, mint annyi minden más. Egy másik lakásban, egy másik életben, amire nem szeretnék emlékezni.
Találtam egy fél pár fülbevalót, és rögtön eszembe jutott Pécs, és a Sörház, Nővérem, és az a bizonyos fülbevaló! (Ez a fülbevaló nem az a fülbevaló) Sörházban voltunk, már kicsit spiccesen, amikor Nővérem talált egy fülbevalót, és mindenkitől megkérdezte, hogy "Ez nem a tiéd?" De senkinek nem kellett az ékszer...
Aztán eszembe jutott- szintén a fülbevalóról- egy GreenElnézéstes este KJ-val. Volt egy srác, aki körbejárt egy fülbevalóval, és azt mondta minden csajnak, hogyh nála van az ékszer párja, akkor bizony ő lesz az ő párja. Mondanom sem kell, hogy a fiú aznap nem talált magának lányt...
A szekrényemben találtam még egy parafadugót, amire annyi van írva: "Nyíregyháza 2007". Bizony Tesó, még mindig megvan az a dugó. Sőt, kabalává nőtte ki magát, velem volt például a történelem szóbeli kisérettségin. Emlékszem, ültem a helyemen, előttem a tétel (Az athéni demokrácia) és a parafadugóval játszottam. Tanárnő kicsit furán nézett rám.
A történelem szóbeliről eszembe jutott még valami. Emlékszem, ültem a terem előtt, szorítottam magamhoz az atlaszomat, és azt mormoltam, hogy "A történelemben minden mindennel, és mindenkivel összefügg, és mindig, mindenki hatalomra tör. Ez a töri lényege..." Aztán szóltak, hogy menjek be. Felálltam, és remegtem, mint a kocsonya. Nem akartam bemenni. Féltem, rettegtem. Meg is mondtam Zsé tanárnőnek, hogy én bizony oda be nem megyek, adjanak egyest, úgyis azt fogok kapni. Erre Reni egy határozott mozdulattal belökött a terembe. Szerintem életemben nem lökött még rajtam akkorát senki, mint Rencsi akkor...
A történelem szóbeliről pedig bevillant az írásbeli. Elkéstem. Ültem az első padban, és szenvedtem. De nagyon. Közben pedig az járt a fejemben: "Ha ezt most McKábító látná"... Itt ülök egy nyamvadt teszt fölött, és nem tudok semmit! az ég világon semmit! Mekkora égés... Az írásbelim hármas lett. A szóbelim ötös.
Az emlékek közt kutatva megtaláltam azt, amit kerestem: KJ bordó garbóját. Holnap vissza is adom neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.