HTML

Gondolatok a szobából

Vörösmarty a könytárban gondolkozott, én a szobámban... És ezt most bizony le is fogom írni :) Nem ígérem, hogy minden nap írok majd. Bár, ki tudja mit hoz majd a jövő...?!

Friss topikok

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

2008.12.21. 23:51 Nussi

"... Tizenkilenc év mögötted áll, a fiatalkornak lassan vége már, és felnőtté válsz ..."

Csütörtök este arcul csapott az a valami, amit egyesek depressziónak szoktak nevezni. Megütött, arcul köpött, pofán vágott, rámtelepedett, és esze ágában sincs megmozdulni. Nos, remélem kényelmes vagyok...

Még fészkelődik, keresi rajtam a legkényelmesebb pontot, én pedig próbálom kirúgdalni, de nem akar elhagyni. Érdekes. Mindenki más igen, ő nem.

Tegnap volt a 19. születésnapom. Valaki SMS-re ébredtem 6:20kor. Aztán írt Tesó, Ágica, Peti SMS-t, Nővérem mailt, Borsyka, Saci, Kitty iwiwen. Egész nap rossz kedvem volt. Veszekedtünk anyuval, nem volt kedvem semmihez, és senkihez, ezért a nap nagy részét az ágyamban bőgve töltöttem, és próbáltam válaszolni a már százszor feltett kérdéseimre. És nem. Ezen nem segített /segít sem a kartkötő, sem a könyv.

Zavart, hogy KJ nem hív, pedig megígérte, és anyuék sem köszöntöttek meg. El volt baszva az egész nap. Bunkó voltam, és elmartam mindenkit, mert nem akartam senkit magam köré.

Aztán jött egy SMS, hogy anyuék elvisznek vacsorázni, szóval hajrá. Mosolyogtam, mert nem akartam őket megbántani, pedig semmi kedvem nem volt. Mint kiderült az étteremben KJ volt a meglepetés, anyuék meghívták, senki nem felejtett el... KJ velünk vacsorázott. Iszogattunk, utána elindultunk bulizni a kedvenc helyünkre, ahova nem mehetünk soha többet, de erről nem akarok beszélni.

Szóval, elindultunk befelé a városba, és rossz buszra szálltunk... Kb. 25 percen belül Újpesten találtuk magunkat O.o Lestünk ám, hogy most mi van. Urai voltunk a helyzetnek, kis segítséggel találtunk egy buszt, amely bevitt minket a Ferenc körútra. Még Újpesten találkoztunk Viktorral, akit én nagyon nagyon nagyon szeretek. Két évig legjobb barátok voltunk, elválaszthatatlanok. Mi voltunk egymás párnái a táborokban, a túrákon. Ő az, akivel imádtam együtt aludni. Ő bizony még a kispárnámat is vihette. Aztán elszakadtunk egymástól, és csak így találkozunk véletlenül, néha- néha.

A party frenetikusan jó volt, ameddig T. meg nem érkezett, kicsit meggyilkolta a partyt... Meg ott volt a múltkori "Ha máshoz kötődsz miért jársz bulizni, és miért táncolsz te ribanc!?" srác, na meg a másik Dj, akiről szintén nem akarok mesélni, legyen annyi, hogy pár hajszálam, és majdnem a körmöm bánta a dolgot.

KJ-t pedig imádom. Azért, mert ismer, és mégis szeret, mert képes meglepni, és mellettem van, és támogat, és Ő az, akivel nagyon tudunk kacagni azon, ha rossz buszra szállunk, mert ő az, akivel szinte bármikor kifekszem a szabadba csillagokat nézni, akiért keresem a szemcerkámat, amit el sem vittem. Azért szeretem, mert Ő az egyik legjobb barátnőm, és az egyik legfontosabb ember az életemben! Köszönöm szépen azt, hogy ilyen barátom van, mint TE! És köszönöm a tegnapot! Mandula <3 Mandula

Szólj hozzá!

Címkék: depresszió barátság gondolatok idő érzések őszinteség szülők kj zuhanás


A bejegyzés trackback címe:

https://cupofcake.blog.hu/api/trackback/id/tr29835951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása