Az jutott eszembe erről a dalról, hogy mennyire jó lenne gumicukornak lenni valakinek a tenyerén. Fehér gumicukor lennék. Fehér gumicukor egész pontosan, mert az a legfinomabb. Legalábbis én azt szeretem a legjobban.

Amikor kiskölyök voltam (kb. 4-5 éves) nem tudtam rajzolni. Igaz, most sem tudok. De kiskölyöknek is leleményes voltam. Egyszer nagymamám vett nekem gumicukrot, én pedig "alkottam". A gumimacikat "felragasztottam" a papírra. A nyálammal. Jól van na, kicsit undorító xD De tegye már fel az a kezét, aki 4-5 évesen nem csinált undorító dolgokat! :P Aztán, amikor meguntam az "alkotást", akkor szépen lezabáltam a papírról a gumicukrot.
Hát na, élelmes kölök voltam.

Egyébként azért nem írok mostanság, mert egy extra hosszú bloghoz gyűjtök "anyagot", és nem szeretném elkapkodni. hogy miről fog szólni, az legyen egyenlőre titok. Az én titkom.

De ígérem, hamarosan ; ) Addig maradnak a régi bejegyzések, meg az apró szösszenetek.