Gondolatok a szobából

Nem akartam leírni, hogy mi történt velem a hétvégén, aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy leírom. Hátha így könnyebb lesz. Bár nem hiszem.

Igaz, még nincs nyár, csak tavasz, de ezen a hétvégén akár én is énekelhettem volna ezt a dalocskát. Igen. Szombaton elhoztam egy tündéri tibeti terrier kölyköt egy kedves házaspártól.

Indexnek neveztem el. Fekete bundája volt, a mancsai végén fehér pamaccsal, az arcocskáján is voltak fehér foltok, és volt fehér mellénykéje. Tündéri volt. Pont, mint egy kölyökkutya. Hazafelé elaludt a mellemen (puha párna ; )), és amikor felértem vele a lakásba, és le akartam tenni, igencsak zokon vette, hogy ki akarom alóla húzni a párnáját. Én pedig nem akartam vele szívtelen lenni, hosszú órákat ültem a földön, ő pedig rajtam, hogy ne ébredjen fel.

Aztán másnap anya azt mondta, hogy vigyem vissza. Mert túl nagy lesz, mert túl szőrös lesz, mert túl kutya. Jelen pillanatban azt érzem, hogy ő még egy elemmel működő játékkutyában is találna kivetnivalót. Lényeg a lényeg: vissza kellett vinnem Indexet az "eredeti" gazdájának. Nem ez volt életem legegyszerűbb döntése.

Bár, az utóbbi két évben már hozzászoktam ahhoz, hogy emberek nélkülem döntenek rólam, vagy felülbírálják a döntéseimet. Tulajdonképpen, olyan vagyok, mint egy ping-pong labda, emberek ide-oda lökdösnek.Vagy, mint egy alkalmi ruha. Ha kellek, elővesznek, ha nem, akkor bekasztanak a szekrénybe, és hetekig, hónapokig felém sem néznek. Nem baj tulajdonképpen így szép az élet.

Így, kutyamentesen, döntések nélkül. Arról már nem is írok, hogy egyedül voltam, és msot is egyedül vagyok. Egyedül mentem el a kutyusért, egyedül vittem vissza, és egyedül kellett megküzdenem ezzel az egész helyzettel. De nem baj.

Azt hiszem el fogok vonulni egy békés kis szigetre, és mindenki békén hagyhat. Jobb  egyedül. Problémamentesebb.

Ui: remélem Index boldog lesz az új gazdijával, és nagyon sok örömöt fog okozni az új családjának.k kedvüktől függően.