Nem gondoltam, hogy egyszer ezt fogom írni, de hiányzik a suli. Az osztály nem. Pontosabban egy- két ember hiányzik az osztályból, és a tanári karból, de nem mindenki. Itthon annyira unalmas, és feszültségteli minden. Nem beszélek se Anyával, se Apával. Vagy, hát csak ilyen minimál kommunikáció van.

Üldögélek, alszom, olvasgatok, tanulgatok, eljárok tornázni, és kb. ennyi. No meg ostorozom magam, meg a világot minden, és mindenki hülyeségéért.

Megyek majd angol tanfolyamra. Meg pótnagyimhoz tanulni, Kisribimmel is találkozunk valamikor, jövő héten még írok egy emelt médiát, még le kell mondanom a Színműs felvételimet, még meg kell válaszolnom szegényes életem nagy kérdéseit, melót kéne találnom a nyárra, meggyőzni magam arról, hogy amit most csinálok, az piszkosul nem észszerű, kitakarítani a szekrényeimet, az életemet, kisöpörni mindent, ami nem kell, és új dolgokat pakolni a helyére. Lemondani olyan dolgokról, amikből nem lesz semmi, elfogadni mások döntéseit, és nem küzdeni, nem ágállni minden ellen, mert nem éri meg. Sirály ide- Sirály oda. Rögtön nem unatkoznék.
Bár, az egész csak elhatározás kérdése. Nem?

Mindannyian sirályok vagyunk... Mindannyian siályok vagyunk!!! Mindannyian sirályok vagyunk?