Előre szólok, hogy ki vagyok akadva. Lehet, hogy azok, akik eddig olvastak, ezután a bejegyzés után nem fognak olvasni, de le akarom írni, hogy egyszer és mindenkorra kijöjjön az, aminek ki kell jönnie, és megértsétek, hogy miért van az, ami.
Édesanyám szerint két embertől félek igazán. Az egyik Királypingvin. A másik a "Szomszéd". Még leírni is undorító... Egyébként édesanyámnak igaza van. Tényleg tőlük félek a legjobban. Királypingvin nagyon ijesztő tud lenni. Olyan gonosz boszorkányosan. Néha olyan, mint a Hófehérkéből a boszorkány. Az almát nem merném elfogadni tőle...
Én csak Szomszédnak nevezem. Igyekszem vele nem tartani a kapcsolatot. Múltkor véletlenül találkoztunk. Nagyon rossz volt. Emlékszem, mennyire felgyorsult a szívverésem, amikor Shrekként kezdett el velem "beszélni". A halláskárosodás garantált volt. És azt sem felejtem el, hogy mit mondott. Vannak olyan dolgok, amelyeket az ember nem tud kitörölni a fejéből. Szavak. Tettek. Szófordulatok. Pillanatok. Hangok. Illatok. Képek. Egy ajtó nyílása. A villany felkapcsolása. Egy nézés. Egy kiáltás. Egy kérdés.
Aztán üvöltés. Elhordás mindennek. És a világ kifordult a négy sarkából. Tettek, mozdulatok, amelyeknek soha nem lett volna szabad megtörténnie... Menekülés. Aztán új lakás, új élet, új bútorok, új szokások, új élet. Utána pedig a köpködés. Mit csináltuk, miért csináltuk, utolsó rohadt szemétládák vagyunk.
De mit tettünk? Mi volt a bűnünk? Csupán eleget tettünk egy kérésnek. Egy elég világos kérésnek. Akár parancsnak is nevezhetném, hiszen a "Takarodjatok!" nem tartozik a szép kérések közé. És mi van azóta? Provokálás, feszültségkeltés. Undorító. Annyi mindent elszúrt, de annyi mindent.
Miatta kell figyelni a számat a kezemnek, mert nem tudni, hogy ki mit mond vissza, és ő mit kombinál össze nagy magányában. Miatta bújkálok néha egy másik szobában, hogy ne is kelljen látnom. Miatta nem akarok férjhez menni, miatta nem akarok tartós párkapcsolatban élni. Annyi, de annyi mindent cseszett el.
Féltem, rettegtem, hogy eljön a szalagavatóra, a ballagásra, és botrányt csinál. Rettegek, hogy bántani fogja anyut. Mert bántson engem, nyugodtan, állítson pellengérre, köpjön le, alázzon meg, vágja át a torkomat. Már annyiszor meg akarta tenni, már annyiszor megtette. Csak azt ne bántsa, akit szeretek. Igaz, már azt is megtette.
Legrosszabb rémálmaimban előjön, én pedig menekülök. Mert nem akarok vele beszélni. Utálom, gyűlölöm azért, amit velünk tett. Ő tárgyakat kerese rajtam. Én 16 évet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.