A tegnapot Télapó fájós fejű rénszarvasával- MigRénnel töltöttem. Erről igazából McPetim tudna mesélni, mert őt szórakoztattam az SMSeimmel, hogy nekem mennyire de de nagyon fáj a fejem. Nagyon. Hajnal egyig nem sikerült elaludnom. Pórbáltam olvasni, de a betűk hangyák módjára szaladgáltak a szemem előtt, így maradt a TV. Kapcsolgattam. Vivát néztem. Akkor már mindegy volt, hogy mennyire zsibbadok le.
Láttam éjszaka egy klippet. A kezemben volt a döntés- a távirányító, elkapcsolhattam volna, de nem tudtam. Utána jött másfél óra sírás.
Hogy miért? Jó kérdés. Kezdjük ott, hogy mi volt a klipp? L.L.Junior. Nem éppen a kedvencem, nem szeretem a zenéjét, egyszerűen nem jön be. Ezzel a számmal együtt két száma van, ami tetszik, és mindkettőtől zokogok.
Merre visz az út? Ezt a címet viseli a szám. Szólhatna a ballagásról, vagy a pályaválasztásról, de nagyon nem. Nem is igazán tudok róla írni. Nem az én stílusom, és mégsem tudok róla szakadni. De akkor beszéljünk a klippről. Aztán majd belinkelem. Klippet, szöveget is.
Katonás klippje van. Azt hiszem, ez mindent elárul. Masírozó katonák, gyakorlatozó katonák. Az első pár képkocka csodásan van rögzítve, jók a beállítások, tetszik a vágás. Aztán L.L.Junior búcsúzik egy lánytól, aki a barátnője a klippben, törölgeti a lány arcáról a könnycseppeket, és azt énekli, hogy "Nem kell a könnyes búcsúzás, mosolyogj, hogy így gondoljak Rád." és akkor úgy a *Menj a francba!* mondat ugrott be. Piszok könnyű mondani, hogy mosolyogj, és ne sírj, de a valóságban...?
Beszélgettem valakivel, aki utcán volt 2006 őszén, október 23.-án. Ahol lehetett, ő ott volt. A barátnője pedig otthon sírt, hogy "csak ne legyen semmi baja". A nőknek mindig ez jut. Az otthon ülés, az aggódás, a sírás, no meg a fohászkodás, hogy ne legyen semmi baja, épségben jöjjön haza. Nem újkeletű dolog ez. Így volt ez az első világháborúban, a másodikban, '56-ban, meg az utóbbi három év tüntetésein.
Értem én, megértem, hogy "A haza minden előtt". Mi van azokkal, akik otthon maradnak? Legyenek megértőek. Oké. És őket ki érti meg?
A klipp:
A szöveg:
Most még hallom a hangodat, most még fogom a két kezed, de holnap messzire megyek, ahol még szólnak a fegyverek.
Refr.:
Nem tudni merre visz az út, ki tudja láthatlak-e még, lehet, hogy holnap a szívemet eltévedt golyó tépi szét.
Nem kell a könnyes búcsúzás, mosolyogj, hogy így gondoljak Rád, és ha az Isten is úgy akarja, visszatérek majd Hozzád. Na..na..nanaa..
Most még látom az arcodat, most még csillog a szép szemed, de holnap messzire megyek, ahol még szólnak a fegyverek.
Refr.:
Nem tudni merre visz az út, ki tudja láthatlak-e még, lehet, hogy holnap a szívemet eltévedt golyó tépi szét.
Nem kell a könnyes búcsúzás, mosolyogj, hogy így gondoljak Rád, és ha az Isten is úgy akarja, visszatérek majd Hozzád. Na..na..nanaa..
Refrén még 2x
És egy kép: 
Be safe, for me.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.