Ma kiborultam egy üveg miatt. Képes voltam hosszú percekig zokogni egy üveg miatt. Egy 0,75l-s műanyag üveg miatt, amit kidobott egy takarítónő. Süllyedhetek ennél mélyebbre?!

Vannak tárgyak, amikhez nagyon ragaszkodom. Ilyen A Bögre, egy hajgumi, az Audrey Hepburnös táskám, a tolltartóm, egy citromsárga kakasos toll (megfogadtam 9.-ben, hogy azzal fogom írni a magyar érettségimet. Azzal is írtam), Kepes könyv, a nagymamám utolsó ajándéka, Sör- az ajándékmackó, Csokissüti, a dobókockás karkötőm, egy dobókocka, a kinyúlt fekete garbóm, a szétszakadt világítós kispárnám, egy kis szelence amit Pótnagyimtól kaptam, a mandarinmag, a Janikovszky könyv, a bézs színű szőrős zoknim...

Ez az egyetlen dolog volt, ami tárgyilag kötött valakihez. És huss, fél perc alatt eltűnt. Volt- nincs. Anyum azt mondta, hogy nem egy tárgy miatt emlékszünk valamire. Ez igaz. De akkor is jó volt ránézni arra az üvegre, mert eszembe jutott, hogy mit szerencsétlenkedtem vele, mert nem tudtam kinyitni. Végül KJ nyitotta ki... Ott szenvedtem egy lépcsőn ülve, mert behorpadt.

Sírtam egy üveg miatt. Szánalmas vagyok.