A mai nap nem adott esélyt a fénynek. Egész nap esett az eső. Reggel azt hittem, hogy valaki elállította az órámat, és még hajnal van. Aztán, amikor a lakásban fellelhető negyedik óra is 6:20-at mutatott, akkor rájöttem, hogy bennem van a hiba. Rekord idő alatt készültem el. Hiába, ha nem reggel zuhizom, nem reggel mosok hajat, nem reggel festek körmöt, még az is megesik, hogy időben beérek. Kaland magammal az élet.

Hopeless érdeklődött a hogylétem felöl. Nem tudom. Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy vagyok. Az egyik pillanatban még minden szép- a körülményekhez képest-, a másikban pedig minden rossz.
A mai nap totális katasztrófa volt. Nem azt a reggelit kaptam reggel a boltban, amit kértem, odaégettem az ebédemet, aztán akartam csinálni bundáskenyeret (miután az ebédemet ki kellett dobni) akkor kiderült, hogy nincs kenyér, mondom oké, iszom egy teát, de nincs citromlé, de van igazi citrom, kettévágtam, és belül már penészes volt, szóval narancsot facsartam a teába. Kaland magammal az élet.

Egész csinos listát tudnék írni arról, hogy jelen pillanatban ki/mi hiányzik. Tegnap még egy e-mailt is írtam, pedig lassan 9 hónapja az utolsónak. Az egy terhesség. Más ennyi idő alatt megfogan, megnő, és megszületik. Nussi mit csinál 9 hónap alatt? Toporzékol, sír, rí, anyázik, majd felejt, és mindenkinek azt mondja, hogy nem érdekli, meghallgatja, amint többen lebasszák, másfelé kacsingat, aztán utána síratni kezdi a múltat. Kaland magammal az élet.

Egész csinos listát tudnék írni arról, hogy jelen pillanatban mit szeretnék. De kezdjük a lista első helyezettjével (a többi úgy is titok) szeretnék lefeküdni az ágyikómba, a hasam alá gyűrni a párnát, mint a kismamák, és annnnnnnnnnnnnyira jó lenne, ha valaki addig simogatná a hátamat, ameddig el nem alszom... Ezt egyszer valaki megtette, azóta nem tudok tőle szabadulni. Lehet, hogy fel kéne vennem vkit, aki ezt csinálná. Meggondolandó. Kaland magammal az élet.

Tulajdonképpen, nehéz magammal együtt élni.