Két kórház. Két műtét. Több áttét. Négy sugárkezelés. Ez történt három hét alatt. Aztán ma hajnalban, fél ötkor meghalt. Elaludt. Nem fulladt, csak lefeküdt, és elaludt, és már soha többet nem ébred fel, és nem főz prököltöt, és nem iszik nagyfröccsöt, és nem süt nekem ficánkát, és villakarkötőt sem hajlít nekem, pedig megígérte, hogy csinál nekem egyet kanálból is, és nem nyugtat meg soha többé, ha valami IQ-light picsa kidobja a palackomat, hogy "Nem baj Csibe, nekem van flakonom, én odaadom Neked az összeset."

Meghalt. Az utolsó élő nagyszülőm, az anyai nagypapám, ma hajnalban, életének 72. évében meghalt.

"Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs."

Szabó Lőrinc