Utálom a Csillag születiket. Erre mondjuk már az első széria alatt rájöttem, de a második véglegesen kiverte a fejemben lévő biztosítékot. Volt egy Kávészünet nevű duó, akiket imádtam. Több helyen megfordultunk együtt- mármint úgy, hogy ők felléptek, én pedig versenyeztem, már ott is elvarázsoltak azzal, hogy verseket énekelnek.
Meglepett, hogy bejutottak a második körbe, de azért nagyon örültem a sikerüknek. Aztán jött a következő kör, és a zsűri úgy lepontozta őket, ahogy nem szégyellték. És nem voltak szégyenlősök. Jó, mondjuk meglepődtem volna, ha a "kedves" RTL- klub megpróbál értéket közvetíteni az embereknek. Szavazzunk a rúdtáncos lányra, de utána ne csodálkozzunk, ha az 12 éves kislány rudat kér karácsonyra.
Ma megkaptam az első ötösömet ezen az OKJ-s semmiségen. Kommunikációból. Tök jól esett. Sikerélmény, meg minden. Büszke vagyok rá. Mondjuk arra már nem, hogy kb. egy óra alatt írtuk mcbarátkozóval. Mármint én írtam, ő pedig döglött az ágyamban, és szurkolt. Mókás volt. Jó volt vele.
Szerdán McValakivel voltam. Szeretek vele lenni, mert megnyugtat a közelsége. Jó érzés, amikor ott van mellettem. Ül, és néz a nagy szemeivel, meg mosolyog a fogpasztareklám mosolyával, beszél azon a hiperjó hangján. És akkor jó. Meg akkor is jó, ha nem beszél. Mert mellette ülni még akkor is jó, ha csendben van.
Hiányzik a Nővérem. És Tesómat is annyira jó lenne megölelni. És még annyi minden lenne jó.
A 21. születésnapomra csináltatok egy tetoválást. Már kiválasztottam a mintát. Biztos vagyok magamban.
Hazudtam, sosem voltam ilyen bizonytalan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.