Egy kézzel gépelni kurva nehéz. A családomat még mindig kikészítem. Most éppen a karácsonyi ajándék(ok) miatt. Rövid leszek, mert fáj a kezem.

Megnéztük tegnap Az időuatzó feleségét. Anyunak tetszett, én viszont még mindig nem tértem napirendre felette. Mert oké, hogy egy adaptáció sose lesz jobb, mint az eredeti (Gyűrűk ura sztem kivétel), de a tegnapi film kb. 20%-ban fedte a könyvet. Nem akarom lelőni a poént, csak pár dolgot emelnék ki.

A Claret alakító színésznő csúnya.
Eric Bananak egész jó feneke van, de nem Henry.
A könyvben Henry csak egyszer fetreng a padlón meglőve.
A könyvben Gomez szőke.
A könyvben lévő mellékszereplők eltűntek a filmben. Nem volt Ben, és Kimy, és senki, kb.
A könyvben sokkal kiélezetebb Henry alkoholizálása, és a Henry- Clare között lévő szexualitás.
A könyvben Gomez szerelmes Clarebe.
A könyvben Clare lefekszik Gomezzel.
A könyvben Henrynek levágják a lábát.
A könyvben Clare nem tud főzni.
És még sorolhatnám napestig, de ami a legnagyobb csalódás volt...

A film arról szól, hogy jajj de jó, hogy szeretik egymást, és ennyi. A könyv amellett, hogy "jajj de jó, hogy szeretjük egymást" arról szól igazán, hogy mennyire nehéz anélkül élni, akit szeretsz. Mennyire nehéz dolog várni valakire, és nem tudni, hogy mikor jön vissza. Mennyire rossz egyedül lenni a világban, amikor az ember tudja, hogy a "másik fele" egy más dimenzióban vele van (vagy nem).

Úgy vártam ezt a filmet, ahogyan Clare várja Henryt a könyvben, és örültem, hogy jött, és örültem, hogy láttam, de nem volt az igazi.

Mondjuk, az én életemben mostanság mi igazi?!