Idézet Tesótól: "Az éhség nagy úr!"
Idézet tőlem :"S hogy milyen várni? Olyan , mint amikor egy éhezőnek dobnak egy falat kenyeret. Habzsolja, és nem zavarja, ha a torkán akad, csak érezze a gyomrában az ételt, a szájában a kenyér ízét. Aztán napokig semmi, de akkor még nem zavarja, mert emlékszik az ízre, a gyomrát betöltő érzésre. Két hét múlva már remeg egy morzsáért, és mégsem kap semmit. Aztán valaki kalácsot dob neki, és ő először nem akarja elfogadni, mert még mindig a kenyér ízére vágyik, de egy idő után rá kell jönnie, hogyha nem eszi meg a kalácsot, éhen hal.
Nos, én várok. A kenyérre várok, mert arra van szükségem. De lehet, hogy éhen fogok halni. "
Megerősítés Tesónak tőlem: "Igazad van. Az éhség nagy úr." Már a kenyeret sem érdemlem meg. Pirítós...?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.