Ma is az élet nagy kérdéseire keresem a válaszokat. Miért fáj a nyakam? Van egy fiú. Egy évvel ezelőtt sokat beszélgettünk. Azóta meghalt. Rossz érzéssel tölt el. Akárhányszor meglátom a fényképét, vagy beszélnek róla valahol, összeszorul a szívem, hogy meghalt. És azért, mert így halt meg. Mocskos dolgok ezek.
Miért hideg a kezem?
Hogy félhet valaki ennyire az élettől?
Az emberek miért gyávák pontot tenni a múltjukra?
Hol a Fény?
Mikor sikerült befejezni a komm. előadásomat?
JéZséBé ki fog-e rajta akadni?
Ha igen, akkor mennyire?
Hogy a francba sikerült már megint ekkora kupit csinálnom az asztalomra?!
Idén is olyan csúnyán fogom elbukni az emelt magyart, mint tavaly?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.