Úgy émelygek, mint egy három hónapos kismama. Ha ma éjszaka Vuk nem látogat meg, akkor soha.
Ha a jogtanár nem hányja el magát a dolgozatomtól, és utána nem köp arcon, akkor ismét bebizonyosodik az, hogy olyan vagyok, mint egy macska. Mindig a talpamra esem.
Ma ismét rá kellett jönnöm arra, hogy az a legjobb, ha az embernek nincsenek rokonai. Beszélnek itt arról, hogy Isten nem ver bottal. Nem hát. Rokonokat küld helyette. (Mindenki döntse el, hogy melyik a jobb. Én a botot kérem.)
Olyan kis boldog lennék holnap egy "Jó reggelt!" SMS-től. Olyan 10 óra körül. Tudjátok, csak azért, hogy érezzem a törődést.
Érdemi dolgokról majd holnap.
"Béke, szeretet, empátia."
Ja, erről kérdezte valaki, hogy ez honnan jött. Kurt Cobain búcsúlevelének utolsó sora. Nem mintha akkora Kurt Cobain/Nirvana rajongó lennék. De abban a levélben van valami...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.