Anyukám ma újraszocializált. Vendégségbe mentünk az egyik kolléganőjéhez. Nana egész úton odafelé azt mondta, hogy mit csinálhatok, mit nem. Gyakorlatilag megpróbáltuk elhitetni mindenkivel, hogy egy aranyos-okos-szép-kedves lány vagyok. Jól gondoljátok kedves olvasók, kummantottunk egy piszok nagyot, mert ezen tualjdonságok egyike sem jellemző rám. Viszont, a szocializáció annyira jól sikerült, hogy anyunak csak egyszer kellett belém rúgnia az asztal alatt, azt viszont már nem tudom, hogy miért.
Lecsúszott egy- két pálinka, meg egy-két pohár vörösbor, meg az itthon elfogyasztott négy kávé után még három. Annyira pörgök, hogy egész Magyarországot el tudnám látni árammal. Hét kávé! Csoda, hogy nem kaptam koffein mérgezést. Egyébként azért ittam ennyit, mert a) kívántam; b) ilyen nagyon pici csészében adták (én bögréből kávézok). A csészék kb. akkorák voltak mint azok a kis csészikék, amiket 7 évesen kaptam, és a családot szórakoztattam vele, hogy "Jöjjenek teázni!". Magyarul belefért kb. két csepp kávé...
Egyébként nagyon jól éreztem magam, jó kis vendégség volt, kedves emberekkel, fincsi sütikkel, és valami mézédes vörösborral. Erről ennyit.
Nincs kedvem holnap suliba menni, és közgáz dolit írni. És várom a keddi BKV sztrájkot. Itthon fogok csüccseni, és tanulni fogok, meg aludni, és írni. Ilyen terveim vannak.
Aww, a fülem *.*
Whisper in time.
Szira! ^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.