Tegnap éjjel sikerült belátnom, hogy illet volna megkérdezni, hogy Ő mit szeretne. Annyira szerettem volna, hogy legyen, és működjön, hogy közben megfeledkeztem róla.
Tegnap éjjel sokadszorra sikerült belátnom, hogy egy szánalmas, önző picsa voltam. És vagyok.
Tegnap éjjel sokadszorra sikerült belátnom, hogy még mindig mocskosul hiányzik.
Tegnap éjjel sokadszorra sikerült belátnom, hogy ez mocskosul nem lesz jobb.
Tegnap éjjel sokadszorra sikerült belátnom, hogy még mindig nem kell más.
Tegnap éjjel sikerült belátnom, hogy egy nap hét kávét meginni nem vicces. Kriszti szerint meg is halhattam volna.
Tegnap éjjel sokadszorra sikerült belátnom, hogy csalánba nem üt a ménkű.
Tegnap éjjel sikerült belátnom, hogy bár szerettem volna a legkönnyebb hello, és a legnehezbb viszlát lenni, sikerült a legnehezebb hellónak, és a legkönnyebb viszlátnak lennem.
Tegnap éjjel sikerült belátnom, hogy: "Sometimes I wish I was a kid again - broken hearts hurt worse than skinned knees" azaz: "Néha szeretnék újra kölyök lenni. A lehorzsolódott térd nem fáj annyira, mint az összetört szív."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.