Leírhatnám, hogy mennyire elegem van a BKV sztrájkból, mert két napja nem tudtam eljutni a suliba, de ez írtó nagy hazugság lenne. Az igazság ugyanis az, hogy nagyon élvezem, hogy itthon lehetek, és olvashatok, és írhatok, meg kockulhatok, és itthon JéZséBé sincs a közelemben. Apró örömök az életemben.
Az egyetlen dolog, ami izgat a sztrájkkal kapcsolatban az a péntek (vajon hogy jutok el a fogorvoshoz?), meg a hétvégém, amivel illene valamit kezdeni. Terveim azok vannak, de ember tervez, Isten végez.
Leírhatnám, hogy mennyire nem tesz jót a lelkemnek Albert Györgyi Miért pont ők? c. könyve, meg arról is írhatnék, hogy szeretnék írni, de nem megy, meg arról is írhatnék, hogy fáj a fejem, meg arról is írhatnék, hogy be vagyok sózva mint a rántani való csirkemell, meg arról is írhatnék, hogy közben agyonparázom az agyamat.
Leírhatnám azt is, hogy el kéne törni az ujjaimat, mert akkor legalább SMS-t nem tudnék írni. Még mindig nem másztam ki a saját magam ásta gödörből.
Én akkora egy hülye vagyok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.