Meg a tegnapi is. Gyakorlatilag három hét alatt sétálok annyit, mint tegnap egy nap alatt. A térdem egy piszok nagy reccsenéssel adta tudtomra, hogy a kurva anyámat, és meg tudom érteni. Nem kicsit szidtam a BKV-t.

Este viszont vigyorogtam a BKV miatt, mint a tejbetök, ugyanis a Keletinél megismertem egy tök szimpatikus fiatalembert, akivel egész kellemesen elcseverésztünk a Blaháig, ma pedig láttam, hogy bejelölt iwiwen. Mókakacagás. azt hittem, fog írni kispirost, de még nem tette. Na mindegy.

Szóval voltunk tegnap Corvin- tetőn KJ-val. A tüdőm valahol a ruhatár környékén ért utol, ahol éppen szakadtam a röhögéstől a ruhatáros fiún, aki Téglás Zolit utánozta. Viccelődött, meg szavalt valami rémhülye verset a kekszről és a szexől, ami annyira rossz volt, hogy már szinte pazar volt. 
Egyébként jellemző, hogy 45 percet álltunk sorba, mert azzal hitegették az embereket, hogy teltház van, és annyi ember mehet fel, ahány lejön. Aha, persze. Az igazság az volt, hogy valami tűzvédelmi ellenőrzést vártak, és pontosan annyi ember lehetett fent, mint amennyire tervezték. Fent tehát lézengtek az emberek, mi pedig csak pislogtunk, hogy most mi lesz. Természetesen lézengett arra olyan is, akinek nem kellett volna. 

Tegnap elköszöntünk egymástól. Na persze nem örökre, csak egy kis időre. "Nem hagylak el, csak most kicsit nem leszek veled." Én most erről még nem tudok írni. A levelet ne hagyd itthon. Meg a dobozt se. És vigyél papucsot. Az átakalítóról se feledkezz meg. Nehéz lenne az élet hajszárító nélkül.

Mandula<3Mandula