Újabb felső került a "Hülye lány, ezt iskolába NE vedd fel!!!" polcra. Nem tehetek róla, hogy vannak melleim. Én tényleg szívesen cserélném őket kisebbre, mert így elég macerás hason aludni. Pedig én úgy szeretek hason aludni. Mi lesz velem, ha terhes leszek? Hogy fogok hason aludni? Jajj de rossz ebbe belegondolni. Nyugalom, terhesség nálam nem aktuális. Nem is lesz az. Visszatérve a felsőre. Tomiszívem és az M&M veszélyes párosítás, mondjuk tegnap én sem voltam jobb az alufólia galacsinokkal. *gyerekes*
Tegnap az volt a feladat, hogy interjút kellett készíteni valakivel az osztályból. Peti interjúvolt engem. A feladatot kb. 10 perc alatt lerendeztük, aztán beszélgettünk. Szeretek Petivel beszélgetni, mert mindig mond valamit, amin aztán rágom magam egy ideig. Tegnap rámnézett a nagy szemeivel, és annyit kérdezett: "Nusi, te boldog vagy?" Én meg nem tudtam rá válaszolni. Mert igen, néha annyira boldog vagyok, hogy állandóan mosolyra áll a szám, és kacagok, szívből, mindenen, és úgy érzem, hogy rám lehetne kötni Budapestet, és én ellátnám árammal az egészet. Aztán néha annyira felhúzom magam valami piszlicsáré ügyön/mondaton/kérdésen, hogy hiperpipa leszek, akkor meg dühöngök, a végén pedig szomorúbb leszek, mint egy fűzfa. Nem könnyű magammal együtt élni.
Szóba került még egy- két dolog, és Peti a sajátos stílusában le is baszott, amikor egy jól berögzült mondatomat elhadartam neki. (Alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra.) Ezt párszor el is ismételtem. Peti pedig annyit mondott, hogy "Ha valóban így lenne, akkor nem kéne bizonygatnod, nem gondolod? Ezt te sem hiszed el." És bassza meg, tényleg nem. Mert ha végignézek a kapcsolatban élő ismerőseimen, akkor azért meglepődök. Na mindegy. Valószínűleg itt nem is alkalmatlanságról van szó, inkább nem akarásról, ami azért nagy szó... Főleg nálam. Nem könnyű magammal együtt élni.
Milán a héten megkérdezte tőlem, hogy "Egy szép lány hogy lehet ennyire mérges?" Én nem tudom mi van ezen a héten a srácokkal, de komolyan mondom, már félek bemenni... Amit ma Milánnal előadtunk, az kicsit sok volt. Na meg az M&M. Meg a várazás Petivel. Meg Tomiszívem kijelentései. Elvetemültek :] Imádok fiú osztályba járni. Hálás vagyok a sorsnak.
A címről pedig. Tessék szavazni a mi Zsombinkra, aki nem más, mint Nővérem keresztfia, a másik Nővérem kisfia, és az én fogadott unokaöcsém. Kis Maszat Herceg ^^ Imádom.
De ettől a huncut mosolytól, és gyönyörű szempártól mindig jókedvre derülök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.adél. 2010.01.23. 00:29:02
de ez a mondat: "A nyertes kisbaba egy Harcos ajándékcsomaggal lesz gazdagabb." nekem a hét poénja,akkorát nevettem rajta... :D ne haragudj. :D
Nussi 2010.01.23. 10:42:55
N.