Tegnap megadtuk a módját a kultúrának. Egy éjszaka alatt sikerült négy helyen vandálkodni. És a vandálkodást kivételesen szó szerint kell érteni. Négy fiúval, egyedüli lányként indultam tegnap bulizni. Ivás lett a vége. Nagyon nagyon ivás. 

Az első helyen én javasoltam, hogy a sör mellé csússzon egy rövid is (pálinka), a második pálinka pedig már csúszott magától. Aztán a csocsóhoz csúszott a második sör is. Rúgtam két gólt. Bár, ez nem annak köszönhető, hogy olyan ügyes vagyok, az biztos... Aztán a másik helyen ismét csúszott egy sör, és itt vette kezdetét a vandálkodás. 

Vilcsi és Nővérem mesélték a múltkor, hogy játszották a "klasszikus kocsmajátékot", azaz: amikor üveges sört isznak, akkor az egyik üveggel rá kell csapni a másik üvegnek a tetejére. Ha rosszul csapsz rá, akkor törik az üveg. Ha jól csapsz rá, akkor a sör felhabzik, és kifut. Olcsó játék hülyegyerekeknek, meg Nussinak. Gyakorlatilag 5 perc alatt elértem azt, hogy mindenki a kezébe fogta a sörét :D Azt hiszem az egyik srác a négyből ekkor utált meg véglegesen. Kíváncsi lennék, utána miket mondtak rólam xD

A harmadik helyen ismét sikerült ejátszanom a sörcsapkodást, de Zoli élelmesebb volt, és amikor észrevette, hogy kifut a sör felkapta az azstalról, és felém tartotta. Nyakig sörös voltam, de nagyon röhögtem :D Igazából tegnap nagyon sokat röhögtem, főleg az "Ez az örök barátságunk kulcsa", és az "Úristen, a bácsin miért van szarvasagancs?!" jeleneteken. Meg amikor Zoli mondta az egyik lányra, hogy milyen szép, én meg ráköszöntem, hogy "Szia Bözsi", mert a csajjal egy suliba jártunk anno. Vicces volt. 

A hazajutáson annyira már nem nevettem, mert a 3:50-es éjszakait kb. két perccel késtük le, ezért meg kellett várni a 4:20-as buszt, ami csak 4:27 körül érkezett meg. A röpke 40 perc alatt azt hittem, hogy megfagyok. A buszon azért fohászkodtam, hogy a lábujjaimról még jelenidőben tudjak beszélni. Az aggódóknak: az összes megvan, és egyik sem fagyott el. 

Kb. 5-re értem haza. Anya akkor indult dolgozni a kapuban találkoztunk. Ahhoz képest, hogy a reggeli hazatérést nem így, és nem ilyenkorra terveztem... Mert igen, tergnap csináltam egy apró butaságot.

Bolond vagyok, de így szerettek, nem?