Ezt a Mika számot hallgatom kb. 25 perce. Emlékszem, egyszer, egy hosszabb este után ültünk KJ-val teljes kómában a Blaha mekiben, és ezt a számot hallgattuk. Énekeltünk is. És ülve táncoltunk is. Mi már akkor is piszok jók voltunk. Az volt az az este, amikor söröztünk egy polgármesteri hivatal lépcsőjén (is), és egyszercsak jött velünk szembe az egyik irodalom tanár a sulinkból. Hiába, akkor még kölykök voltunk.
A cuki sulis könyvtárosnéni megjegyezte a nevemet. Mondjuk azok után, hogy mit kellett kiállnunk Karival mire beiratkoztunk a könyvtárba... Bankszámlát előbb nyitok, az biztos. Gyakorlatilag csak azt nem kérdezte meg, hogy mikor menstruáltam utoljára, bár azon se csodálkoztam volna. Na mindegy, szóval megjegyezte a nevemet, aminek azért örültem, meg amúgy is cuki a néni. Egy "baj" van: a könyvtár a harmadikon van. Mire felérek a tüdőm még mindig az első emelet környékén van, de nem baj, könyvért bármit.
Egész jól haladok a kötelezőkkel. Igaz, állandóan olvasok. Bár a Száz év magánnyal nem tudom mi lesz. Egyszerűen mindig megakadok az első pár oldalon, és nem megy tovább. Pedig annyian mondták, hogy jó könyv, és én ezt el is hiszem, de valamiért nem megy. Szóval egy ideig jegelem ezt a könyvet, helyette Moliére Tartuffe van porondon. Aztán Karinthy Így írtok ti!, majd Móricz Úri murija. Aztán jöhet Bodor Ádám (FÚÚÚJJJ!!!), majd Oravecz Imre, Zrínyi, és Doyle. Haladok, haladok. Küzdök. Olyan nem is tudom hogy. Olyan Nusisan.
Nekem MUSZÁJ az ELTE-re járnom.
Semmit nem akarok most jobban. Na jó, van amit jobban akarok. Bár, az életem más területén. Szóval akkor mégiscsak az ELTE-t akarom a legjobban. Meg egy nagy adag CSOKIFAGYIT! ^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.