Nem szeretem, amikor valaki nem képes felvenni a ritmusomat. Mert igen, sikerült kialakítanom magamban egy ritmust. A reggeli csigatempót a buszon felváltja az érdeklődős nézelődés és olvasás, a suliban pedig órától és tanártól függően vagy aktív vagyok, vagy elalszom, vagy Petit nyaggatom, hogy várazzunk/akasztófázzunk. Általában nem kell sokáig nyaggatni.
Aztán ha találkozom valakivel, akivel már nagyon régen voltam együtt, akkor képes vagyok úgy pörögni, mint egy búgócsiga. Mert mindent egyszerre akarok neki elmondani, de közben kérdezni is akarok, és ilyenkor utálom, amikor a másik nem lelkes, és bepunnyad.
Nem szeretem, amikor valaki nem képes felvenni a ritmusomat...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.