Már tegnap este eszembejutott, hogy piszkosul nem szerencsés az ágy elé halmozni az összes magyarkönyvet, és piszkosul nem szerencsés a telefonomat (amire ébredek) arra a komódra tenni, ami az ággyal szemben van.
Reggel amikor akkorát estem mint a nagykabát, rájöttem, hogy tényleg nem kellett volna a könyveket az ágy és a komód közé tenni.
Az iskolában pedig a szokásos csütörtöki "bújj-bújj zöldág" játék közben (amiben mindig leverem a derekamat) sikerült úgy beb*sznom (mert ez már nem ütés volt!) a fejemet, hogy laza 20 percig csillagocskák meg madárkák röpködtek a fejem körül, mint a rajzfilmekben. Utána sikerült még laza két óráig szédülnöm, ami azért annyira nem tett jót.
Itthon pedig sikerült elolvasnom Az ember tragédiáját, és nekiugrani az Így írtok ti c. Karinthy remekműnek. Most úgy érzem magam mint egy amőba, és még a fejem is mocskosul fáj.
Kicsit mazochista vagyok, nem? Így szerettek. Vagy nem...?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.