Hétvégén itt volt Tesóm. Tagadhatatlanul Ágik vagyunk. De nagyon durván. Szóval én holnaptól Lujza leszek. Ez már biztos. Annyi minden történt velünk az elmúlt két napban, hogy leírni is rengeteg lenne, de mennyire jó volt átélni :D Szóval, csak ilyen szösszenetek.
Szereplők: Tesó, Nusó
Helyszín: Nusó szobája
Színpadkép: Nusó ül a gép előtt, és a legújabb szerelmét mutogatja a Tesójának. Tesó érdeklődve figyel.
Nusó: Úristeeeeeeeeeeeeeeen!!! De jól néz ki!
Tesó: Tényleg jól néz ki.
Nusó: Úristeeeeeeeeeeeeeeen Tesóóó!!! Ott van Shepi!!! (gyk: Patrick Dempsey)RÁKATTINTOK!!!
Színpadkép: Tesó az ágyban fekszik, szorosan takaróba csavarva. Nusi a széken ül.
Nusi: Na, akkor most döntsük el, hogy hova menjünk. Moziba, vagy bulizni.
Tesó: Nekem mindegy.
Nusi: Oké, akkor húzni fogunk.
Tesó a mozit húzza.
Nusi: Oké, akkor menjünk bulizni.
Helyszín: Egy buli. Női mosdó.
Színpadkép: Nusi miután bevonszolta Brabrabrát a női mosdóba röhög, és pörög.
Brabrabra: Mi történt?
Nusi: Smároltunk.
Brabrabra: Na, az jó. De figyelj, kint áll az ajtó előtt. Mondjak neki valamit?
Nusi: Jajj nem dehogy. De miért követett?!
Brabrabra: De most mi a baj?
Nusi: Hát, hogy nekem ennyi volt.
Brabrabra: Jól van, hát ne add be feleslegesen a derekadat. De figyelj, akkor miért...?
Nusi: Sötétben minden tehén fekete. Csak úgy jött. Három perces kis intermezzó.
Brabrabra: De ezt ő is tudja? Mert nem úgy néz ki, mint aki el akar innen menni.
Nusi: Na látod, én is ettől féltem.
(A srác megvárt, én meg kiakadtam. Magamra fogom tetováltatni a "NEM" jelentését, mert szegény párának nem sikerült felfognia a dolgot. Mondjuk, az egész helyzet komikus volt. Legalábbis én röhögtem rajta. Ő már annyira nem. De tényleg. Én nem tartom magam egy szemét lánynak, de szombaton az voltam. Én mondtam, hogy nem, ő jött utánam. Kértem, hogy ne kövessen- már mindenki rajtunk röhögött, hogy én menekülök előle, de mindegy-, követett. Kérte, hogy beszélgessünk- én meg nem akartam. Iszonyat fura helyzet volt. Én azért a harmadik nemnél fel szoktam fogni a dolgokat, neki a huszonharmadikra sem sikerült. Végül beszélgettünk. Pontosabban beszélgetett magával... Szeretném még hozzátenni, hogy a végén már tényleg nagyon csúnyán beszéltem, és mondtam neki, hogy kicsit szánalmas amit csinál. Az, hogy követ, hogy azt mondom nem, ő meg erőszakoskodik... Amikor pedig megkért, hogy segítsek neki találni egy lányt, aki smárolna vele, akkor aztán végképp nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek?!)
Vasárnap pedig a ruhatáros sráccal volt egy kis hmm. Az előadás után elhívott egy italra. Nemet mondtam.
Jó volt ez a hétvége a Tesómmal. Már kellett.
Az az anyaszomorító meg tuti otthon ült a kis léginternetével, és nézegette a saját képeit iwiwen, amilyen egoista. Kamu volt az egész betegség dolog, csak azért csinálta, hogy valaki törődjön vele.
Szegény. Azért sajnálom.
Ágival pedig jobbak vagyunk, mint Freud.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.